„Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe.”

Bizalmatlanság hatja át ezt az egész szakaszt. Jákob Ézsauval szembeni óvatossága még azután is, hogy Ézsau látszólag jószándékáról igyekezett biztosítani őt, Ézsau viselkedését is gyanússá teszi számunkra. Kicsit túl mézes mázos az egész beszélgetés, előzmény nélkülinek tűnik Ézsau jóindulata, és ezt mintha Jákob is érezné, ezért alkudozik annyit testvérével, mígnem megegyeznek, hogy Ézsau megy előre, ő pedig bizonyos kifogások miatt hátramarad, ám testvére még ekkor is fegyvereseket akar adni mellé.

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” – írja János (I Jn 2, 15) Ézsau egyrészt a hettiták közül vesz magának feleséget, másrészt ott van e mögött a nomád pásztorok bizalmatlansága a felfegyverzett csoportokkal szemben. Vér szerint testvérek ők, de hitben már nem. Jákob már előző éjszakai küzdelme, a sérülése, Isten áldása megváltoztatja azt is, ahogyan a többi ember felé fordul. Sokféleképpen próbálják a hitünket még ma is más utakra terelni, kényszerítéssel, vagy csak egyszerű manipulációval. Manapság nagyon gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy a Biblia tanításai már nem időszerűek, és a szép üzenetek, a jó marketing, a jó körítés miatt sokan fel is ülnek ezeknek a téveszméknek. Elindulnak Ézsauval és engedik, hogy hátulról terelgesse őket, mint egy fegyvert tartva a hátukhoz. Nem egyszer a keresztyén ember még a családja körében is kénytelen azt megtapasztalni, hogy fegyvert tartanak a hátához, mert ha például egy családi rendezvényen bizonyságot mer tenni a hitéről, bibliai kritikát mer megfogalmazni másokkal szemben, már ő az ünneprontó. Ugyanígy fenyegetve érezhetjük magunkat munkahelyünkön, barátaink között, mindennapi életünkben, ezért nem az Úr útján járunk, hanem engedjük, hogy a mindennapokban a világ vezessen bennünket.

Ne engedjük hát, hogy az Ézsauk terelgessenek. Ne üljünk fel az átveréseknek, mint például: „mindegy, hogy vallásos vagy-e, mindegy hogy milyen vallású vagy, úgyis mind egy istenben hiszünk” mert Isten helyes ismerete nélkül nem lehet Őbenne bízni. Ne féljünk nemet mondani, ha más utakra hívnának, mint amin Isten akar vezetni. Ne féljünk az ellenkező irányba térni, mint amerre a világ vezet bennünket.