„Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (28-29)

Lehet dacolni, lehet harcolni Istennel? Jákob történetéből azt látjuk, hogy igen. Az előzmények is megmutatják, hogy Jákob még mindig egy konok ember, aki a saját jól bevált módszereihez nyúl, amint úgy érzi arra van szükség.

A Lábánnal való vitában az Úr kelt Jákob védelmére, mindeddig megőrizte és megáldotta őt és családját. Mikor azonban jelentik neki, hogy Ézsau 400 katonával tart felé, olyan mintha megfeledkezne mind arról, ami eddig történt, és az istentelenek gyávaságával kezd el cselekedni. Stratégiát alkot, bebiztosítja magát, sőt gyáván elbújik a családja és az emberei, a jószágai, a tulajdona mögé. Azaz nem bízik még az Istenben, a saját erejében, eszében, vagyonában, családjában van minden reménysége. Mikor pedig ezek sem érnek semmit, mert már átküldött mindenkit a gázlón, már minden emberi biztosítékot felhasznált még mindig retteg. Ebben a kétségbe esett helyzetben tusakodik az Úrral. A tusakodásban pedig maradandó sérülést szerez.

Amíg te magad is ott nem állsz üres kézzel az Úr előtt, addig nem is bízol benne igazán. Amíg életed nehéz helyzeteiben a legfontosabb a stratégia alkotás, az erőforrások felmérése, amíg úgy gondolod, hogy a vagyonod a családod, a körülötted lévő emberek nyújtják számodra a biztonságot, addig Isten csak valami képzeletbeli barát, akinek jól esik néha eldicsekedni azzal, hogy milyen sikeres, erős, önálló is vagy te.

Meg kell harcolnod az Úrral szemtől szemben, aki igényt tart a családodra, a vagyonodra, az erődre, az életedre és ez mindenképpen egy fájdalmas küzdelem, mert Ő valami olyanra fog rá tapintani, ami a legfontosabb, a legrejtettebb, amin eddig állt az életed, és megmutatja hogyan kötötte eddig gúzsba az életedet sok-sok múlandó dolog.

A harc után azonban Jákob új nevet kap Izráel. Mert Isten ismeri az övéit, mert neki valóban van ereje, hogy megváltoztasson, hogy életedet, új mederbe helyezve gondodat viselje, és áldásával kísérje. Neked nem kell tudnod, nem kell akarnod Őt befolyásolni, ahogyan Jákob kísérletet tesz erre (Mia neved?).

Elég annyit tudnod, amennyit Ő kijelent magából, elég annyit tudnod, hogy neked is új neved van, hiszen Krisztus által az Atya gyermekévé lettél. Elég tudnod, hogy Istennek terve van veled, és nem azon múlik az életed, hogy milyen sikeres, erős, magabiztos, ügyeskedő vagy, hanem rábízhatod magadat az Ő kegyelmére.