„Akkor ezt mondta nekem álmomban az Isten angyala: Jákób! Én azt feleltem: Itt vagyok. Azt mondta: Tekints föl, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.” (11-12)

Az istenfélő embernek jutalma van, nem csak a mennyben, hanem már a földi életben is. Aki Istenre hallgat megtapasztalhatja, hogy nem csak Őt áldja meg az Úr, hanem rajta keresztül a háznépét, és még az utódait is. Tudom, ez egy szép megfogalmazás, amit rendszeresen hallunk, de nem mindig élünk meg. Keresztyén emberekként biztos hitünk kell legyen abban, hogy Jézus Krisztusért jutalmunk lesz a mennyben, hiszen Isten Fiainak neveztetünk, ám a mindennapi nehézségek, veszteségek, gyengeségek sokszor vakká tesznek arra, hogy Isten áldásait meglássuk a mindennapokban is.

Jákob közel sem volt tökéletes ember, ez nem csak úgy igaz, ahogyan bibliai értelemben tudjuk, hogy nincs igaz ember egy sem, hanem a mi erkölcsi megítélésünk is jelez, a csalása, a családi, rokoni kapcsolataiban való eljárása miatt. Nem vagyunk tökéletesek és nem is leszünk azok itt a földi világon, de akik Istenben bíznak azok meg is nyugodhatnak az Istenben. Betegségeink között is tudhatjuk, hogy gazdag rajtunk az Isten áldása, mert imádkoznak értünk a testvéreink, mert a test gyengesége erősítheti a lelket, mert tudhatjuk, hogy nem itt a földön van a kincsünk. Veszteségeink között is nyugodtak maradhatunk, mert a legértékesebbet senki sem veheti el tőlünk, mert tudjuk, hogy akik Isten országát keresik, azoknak majd ráadásként megadatnak mindazok is, amik a földi életre nézve szükségesek. Vitáinkban sem kell félnünk, mert nem az számít, hogy a saját igazságunkat érvényre juttassuk, hanem az, hogy mindennemű háborúságunkban is tudhatjuk Isten igazságának nem állhat ellen senki.

Persze Jákob is menekül ismét, először a testvére elől menekült Lábánhoz, most pedig félve apósától titokban készül vissza Ézsauhoz. Van, hogy végül mi is menekülni, meghátrálni kényszerülünk, ám bennünket sem enged útra kelni üres kézzel az Úr. Jákob nagy gazdagságot visz magával, és bármikor is kell menekülnöd, mindig magaddal viheted te is az Úrtól kapott örökségedet, a tőle kapott útravalódat. Isten Igéje elkísér a harcaidban, a nehéz útjaidon, és mindig erőt meríthetsz belőle azon a hosszú úton, amelyre elindultál.