„És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt.” (35)

Hallj, hogy beszélhess!

A hallás és a beszédtanulás szorosan összekapcsolódik. Jól tudják ezt a logopédusok, kisgyermeknevelők, óvónők, de tudja ösztönösen minden édesanya, aki csecsemőkortól fogva beszél a gyermekéhez, mondókázik, énekel neki és vele. Hiszen ahhoz, hogy megtanuljon beszélni egy gyermek, előbb hallania kell. S minél jobban, minél tisztábban hall egy gyermek ( S nyilván ezért is fontos, hogy tisztán is beszéljünk hozzá, ne selypítve, gügyögve!), annál hamarabb, s annál tisztábban fog megtanulni beszélni. Ennek az embernek az esetében a süketség hozta magával a dadogást. A lelki életünkben is így van ez. Ha nem halljuk (vagy nem halljuk tisztán) Isten szavát, beszélni sem fogunk tudni rendesen. Kiüresednek, elkopnak, megtörnek ajkainkon a szép szavak. S aztán csodálkozunk, mennyire nem értjük egymást… Tudsz-e csendben lenni, hallgatni, mielőtt beszélsz?

Imádság

Istenünk, köszönjük Neked, hogy hallhatunk, láthatunk, tapinthatunk, érezhetünk, beszélhetünk! Kérünk add, hogy a lelki érzékszerveink is élesek legyenek, és tudjuk hallani a Te hangodat, s tudjunk úgy szólni, hogy Tőled származzon a szó! Segíts kétszer annyit hallgatni, mint amennyit beszélünk, s ne csak hallgatni, de meghallani is embertársaink üzenetét a szavakon túl! Ámen!