„Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre és pihenjetek meg egy kissé. Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.” (31)

Empátia

Talán az egyik legismertebb története ez a Szentírásnak; amikor Jézus megszaporítja a kenyeret és jóllakik vele egy egész sokaság. Sok üzenete van ennek a történetnek, számomra az egyik legszebb és legfontosabb az, amilyen empátiát láthatunk Jézusban! Egyrészt a tanítványok irányában, akiknek azt mondja, pihenjenek meg egy kissé. Jézus látja, hogy milyen nagy szükségük van erre, egy pörgős nap után, amikor még enni sem volt idejük! Jézus nem hajtja túl, nem használja, vagy zsákmányolja ki a tanítványokat, mint Isten országának munkásait! Odafigyel rájuk, gondoskodni akar a feltöltődésükről (is). (Már nem emlékszem, kitől olvastam az idézetet, miszerint: „Ha túlterheltnek érzed magad, valószínűleg több terhet, vagy nem azt a terhet cipeled, amit Isten rád helyezett! Érdemes ezen elgondolkodni azoknak, akik sokszor többet várnak el maguktól, mint amennyit maga Isten várna el tőlük.) Ám aztán mégsem jön össze igazán a tanítványok pihenése (maximum a hajózás közben kiszellőztethették kicsit a fejüket), mert a túlparton már megint ott a tömeg, akik Jézust akarják hallgatni. S ahogy Jézus rájuk néz, megszánja őket. Ez pedig nem sajnálatot jelent az eredeti szövegben, hanem együttérzést, empátiát. Látja, hogy olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Kiszolgáltatottak, elesettek. S Jézusnak „nincs szíve” elküldeni őket. De a történet folytatásában azt látjuk, hogy a tanítványok empátiája viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Azt mondják Jézusnak egy idő után, hogy bocsássa el a sokaságot, hisz késő van, éhesek… Pedig ők voltak éhesek! Érthető. Hiszen ki látott már türelmes éhes férfit? E két jelző közül csak az egyik lehet igaz egy időben, mindkettő nem! :-De Jézus azonban másképp oldja meg a dolgot. A tanítványok szüksége azáltal lesz betöltve, hogy betöltik mások szükségét. Sőt! Azután! Mert előbb ki kell osztaniuk a sokaságnak a megszaporított kenyereket, s nyilván ők csak azután ehettek. A saját szükségem vagy eltakarja előlem a mások szükségét, vagy érzékenyebbé, empatikusabbá tesz irántuk. A tanítványok azon túl, hogy újra megtapasztalhatták Jézus hatalmát, empátiát, türelmet tanulhattak. Kinek voltál legutóbb hálás az együttérzéséért? Kikkel tudsz együttérezni? Hogyan fejezed ki?

Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy betöltöd testi-lelki szükségeinket! Köszönjük, hogy sosem vagy közömbös a fájdalmaink, nehézségeink iránt. Kérünk, segíts nekünk is együttérzőnek lenni másokkal, és szereteted által gyógyítani ebben a világban! Ámen!