"Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent."

Még mindig nem adta fel a Mester. Ha még mindig nem értitek, akkor mondok egy újabb példát. A lámpás és a vetőmag után jön egy apró mustármagnyi példa. Csak ennyi kell, és az elég. Értitek már? Nincsenek nagy elvárások, bonyolult magyarázatok, és mégis, vagy talán éppen ezért pontosan olyan értetlenül állunk Jézus szavaival szemben, mint a hozzá legközelebb álló tanítványai. Aztán amikor a tanítás véget ér, amikor a tömeg elvonul, akkor az a belső kör megkapja a magyarázatot. Akik ott maradnak Vele, akik hallgatnak Rá, akikben ott ég a vágy, hogy ne csak szavak, példák töltsék be a gondolataikat, hanem Ő maga váljon valósággá a magyarázatban. Amikor maguk között maradtak, amikor magunk között maradunk. Ez a megértés feltétele. Tudós bibliamagyarázók, kortörténészek, nyelvészek egész sora magyarázza a Mester példázatait, de igazán akkor lelhetünk rá a szavakban rejlő titokra, ha vele maradunk. Még akkor is szükség volt erre a meghitt bensőséges közösségre, még akkor sem volt elég a nagy közösség. Aki igazán érteni akarja Őt, annak ma is elkerülhetetlen ez a szembe találkozás. Csendben leülni Vele, nem a tömeggel sodródni, nem rájuk figyelni, hanem arra, amit Ő szól. Akkor jöhet el a pillanat, amelyben megvilágosodik minden példa, amikor rácsodálkozhatunk Isten országának titkaira, vele, az Isten Fiával. Még hozzánk is van türelme, még nem adta fel. Ma is hív, hogy mindent megmagyarázzon.

Imádság

"Csak magam hadd menjek Hozzád, hogy figyeljek szavadra, hogy értsem azt, amit nekem akarsz üzenni, hogy a te országod, az én országom is legyen. Ámen!'