"Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje." (Márk 4, 26-29)

Talán már túl is vagyunk az idei aratás nagy részén, de láttuk az előbb zöld sarjat hozó, majd az egyre sárguló gabonaföldeket. Milyen szép ez a kép. Sokszor elfelejtjük azonban az eredmények mögött meghúzódó kemény munkát. Vagy éppen ellenkezőleg, előfordul, hogy az eredmények láttán azt mondja az ember, hogy lám, milyen jó munkát végeztem. Jézus nagyon jól tudja ezt, hogy van fáradtság, van odaszánt idő, de azt is, hogy a sikert, az eredményt valami más adja. A terméshozamról szólva azt mondja: magától. A bűneset következménye, hogy az embernek fáradni kell a mindennapi kenyérért, meg kell küzdeni a bogáncsot és kórót termő földdel, el kell vetni a magot, aztán várni. Várni, hogy megfoganjon, gyökeret eresszen, kihajtson, szárba szökkenjen és végül termést hozzon. Egy emberi élet szakaszai is lehetnek ezek. Az indulástól egészen a megérkezésig. De hová kell megérkezni? A felnőtt korba, a felelős életbe, a kiteljesedett hivatáshoz? Ettől sokkal nagyobb és több, amiről ez a példázat szól. Úgy van az Isten országa…vagyis a mi „beérésünk” akkor teljesedik be, ha megérkezünk Hozzá, ha beteljesedik Nála és Vele az életünk. „Csak úgy magától…, Ez a magától: ez a kegyelem” (Reményik Sándor). Az aratás Ura vár. Ránk, hogy bennünk gyönyörködjön, hogy az elvetett mag termést hozzon és az Isten országa megjelenjen közöttünk.

Imádság

„Mint érett kalász hajtunk előtted fejet Urunk, hogy fogadj a te országodba. Ne érdemeinkre, hanem a Te kegyelmedre tekints, mert csak akkor állhatunk eléd. Krisztusunk, itt hozzuk mindenünk, hogy kezedbe tegyük, hogy áldó szereteted gazdagságával legyen teljessé életünk. Ámen!”