"Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!"

Pár hete a napközis táborunk résztvevőinek a „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok” kezdetű ének volt az egyik kedvence. Amikor, tiszta, világos üzenetet hallunk, akkor nem támadnak kétségeink annak igaz voltáról. A gyermekek számára az a rövid üzenete az éneknek, hogy „világítani fogok”, teljesen egyértelművé tette, hogy egy lámpásnak -bármilyen kicsi legyen is-, az a funkciója, hogy világosságot adjon. Amikor Jézus példázatokban próbálja érthetővé tenni az Isten országának a titkait, nem véletlenül használja ezeket a félreérthetetlen képeket. Döbbenetes, hogy akkor sem, és ma sem merjük felvállalni és kimondani, hogy amikor felragyog a világ Világossága, akkor semmi nem maradhat rejtve előtte. A sötétben rejtőzködő, a titkokat rejtegető ember számára ítéletesek ezek a szavak, mert számadásra kényszerítenek az igaz Bíró előtt. Nemcsak azzal kell elszámolni, amit a másik ember elől takargatunk, hanem azzal is, amit az Isten elől rejtegetünk. „Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem…” -vallja meg József Attila az Istenem című versében, s hosszan sorolja, mi mindent tenne meg érte, hogy bizonyítani tudja szeretetét, de a záró gondolatban kimondja a költő, hogy végül mindent elbeszélne. Mert az a Világosság, amelyik túl ragyog minden sötétséget, leleplez, hogy meglássuk a magunk elveszettsége fölött felragyogó mentő szeretetet. Az Ómagyar Mária-siralom egyik gyönyörű kifejezése a ”világnak Világa”, már előrevetíti ezt a kettős jelentést, hiszen amikor a Világosság belép a betlehemi éjszaka sötétjébe, akkor éppen ezt vállalja magára az Isten, hogy szenvedésével és halálával végérvényesen megtörje a sötétség erejét. Krisztus világossága ma is ragyog a világ számára, minket pedig arra hív, hogy ha olykor halvány, pislákoló mécsesként is, mégis világítsunk rá a Hozzá vezető útra.

Imádság

Uram, ha eltévedek, ha sötétben botorkálok is olykor, segíts, hogy végül meglássam, amit elém adsz, a világos utakat, a felragyogó lehetőséget, és kezet nyújthassak mindazoknak, akiket rám bíztál, és együtt járjunk a Te világosságodban. Ámen!