„A magvető az igét veti.” (14)

Milyen csodálatos, hogy a Mester ennyire közel jön, ennyire vágyik arra, hogy megértsük az Isten országát. Pont ezért beszél példázatokban, olyan hétköznapi tevékenységekről, amiket a Jézus korabeli ember nagyon jól ismer. Könnyebb volt megérteni, átélni és átérezni. Persze nekünk, akiknél ebben az időszakban porzik a határ az aratóktól egészen másként érthetjük. A mai kor embere más, de az Ige üzenete ugyanaz! Szólt akkor, az ott lévő sokasághoz és szól hozzád a mai napon is. A példázatban Jézus négy különböző helyzetet mutat be, ahogy az ember találkozhat, élhet az Isten Igéjével. Az Ige a mag, és elkezdődik a magvetés. A magvető mintha tékozolná a magokat úgy szórja az út szélére, a sziklák és tövisek közé, vagy éppen a jó talajba. Olyan jó lenne, ha a világ megtelne ilyen magvetőkkel, akik „tékozolják” az igéket úton-útfélen. Ha igével bátorítanánk, erősítenénk. Ha magvetés lenne a betegágy mellett, vagy a gyászolók között. Ha magvetők hintenék az igét a szomszédnak, barátnak az utcán állóknak. Nem nézni ki, mit szól. Nem nézni, hogy milyen az a talaj. Nem nézni milyen az az ember. Csak azt, hogy Isten az Ő gazdagságát adja nekünk. Feladatunk van! Hirdetni az Igét, alkalmas és alkalmatlan időben. Megosztani mindazt az örömet, amellyel Isten betöltötte a Te életedet. Lehet, hogy az Ige az út szélére esik, ahol kemény a szív és nem akarja befogadni Megváltó Urát. Te csak vesd az Ige magvait! Lehet, hogy az Ige a sziklás talajra esik, ahol épp, hogy csak megfogan, de a hangulat, az érzelmek, a pillanatnyi jó vagy rossz azonnal kiszakítja azt a kis gyökeret. Ahol csak fellángolás az Istenhez való tartozás. Te csak vesd az Ige magvait! Lehet, hogy az Ige a tövises talajba esik, ahol csak a külsőséges vallásosság, a keskeny és széles út közötti vacilálás jelenik meg. Te csak vesd az Ige magvait! Lehet, hogy az Ige a jó talajba esik, ahol megfogan és gyümölcsöt hoz. Te csak vesd az Ige magvait! Nem tudhatod, hogy az Isten Igéje melyik talajba kerül, nem tudhatod, hogy Isten milyen bőségesen áldja azt meg.

Imádság

„Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet! Égessen a bűn, gyűlöljem lelekemet! Szántsd fel, Uram, megkövült szívemet! Előled nem rejtem el, nem rejtem el bűnömet. Te hoztál fényt, nekem adtál életet, és mégis elszürüm, tékozlom az éveket. Igéd, ha szól, a felszínt éri csak. Törd meg szívem, szánts bennem új ugart!” Mike József- Feltört talaj (ének)