„Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (12-13)

Isten szuverenitásának szükségszerűen abszolútnak és korlátlannak kell lennie. Ő teremtett mindent, és mivel semmi sem létezett Isten előtt, vagy Istentől függetlenül, joga volt ahhoz, hogy azt alkosson, amit akart, és hogy mindazt, amit alkotott, a saját akarata és tetszése szerint alkossa. És amikor Ő teremtett, az Ő jogai nem szűnnek meg, hanem továbbra is teljesen korlátlan és abszolút hatalma van a keze alatt lévő teremtmények felett. A jogot magának követeli. „Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róm 9, 21)

Istennek hatalma van arra, hogy teremtsen, és hatalma van arra, hogy azután a teremtett dolgot arra a célra használja, amelyre teremtette. „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok?" (Máté 20, 15) - ezt a kérdést a Mindenható joggal teheti fel minden teremtményének, akik elé merészkednek, és káromlóan átértékelik az Ő ítéletét, kikapják a kezéből a mérleget és a vesszőt, és megpróbálják magukat a Szent cenzúrájává tenni! Amikor az emberek azt mondják: "Hogyan teheti Isten ezt?" és "Hogyan teheti Ő azt?", mindig elégedetten kell válaszolnunk: "Nem, ó ember, de ki vagy te, aki Isten ellen felelj?" Mert akár akarjuk, akár nem, Isten mégis kimondta, és Ő ki fog állni mellette. „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (Róma 9, 15) - tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem Istené, aki kegyelmet mutat! Mivel azonban Isten egyik Igazságát mindig egy másik Igazsággal való kapcsolatában kell vizsgálni, és nem szabad elszigetelni természetes rokonától, örömteli megfontolás, hogy Isten abszolút szuverenitásában soha nem tesz erőszakot egyetlen más tulajdonságán sem, és mindenekelőtt soha nem tesz erőszakot a Szövetségen. A Szövetség még mindig körülveszi a Szuverenitást, és gyakorlatilag a határain belül sövényezi azt!

A szövetség egy kapcsolat, mégpedig Isten és ember kapcsolata. Ennek a szövetségnek a kezdeményezője és szerzője mindig Isten. Azért nevezzük ezt kegyelmi szövetségnek, mert kegyelemből van. Nem két egyenrangú félnek a megállapodása. Nem két egyenrangú félnek a leírt szövetsége és aláírt rendelkezése, hanem Isten kegyelmi szövetsége, ami azt jelenti, hogy a nagyobb lehajol a kisebbhez. Ami azt jelenti, hogy a fenséges, az igaz, a tiszta, a szent, a bűntelen, az örökkévaló, a hűséges, a jó és még sok minden tulajdonságát mondhatnám Istennek, lehajol hozzánk, a bűnöshöz, az elveszetthez, a nyomorulthoz. Úgy is lehetne mondani, hogy a szövetség az Istennek újbóli kapcsolatfelvétele az emberrel. Azért újbóli, mert már volt egy kapcsolat egyszer, mégpedig szent kapcsolat volt. Erről a Bibliában az első lapokon olvasunk.

Az Éden-kertben Isten megteremti a világot, belehelyezi az embert, és van egy bensőséges, szent és áldott kapcsolat Isten és ember között. Az ember Istent dicsőíti, magasztalja. Vele él örök boldogságban. Jön a bűneset. Ennek következtében az ember kikerül az Éden-kertből, kikerül az Istennel való áldott, szent szövetségből és kapcsolatból, és ennek hordozza a következményét. A következménye az lett, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, amit azóta is, látunk és élünk. Erről már az 1Mózes 6. rész tudósít. Megsokasult az ember gonoszsága a földön. Ezt Isten látja, bánkódott az Ő szívében, hogy embert teremtett. És elmondja, hogy mivel Ő igazságos, ezért ennek az elszakadásnak a következménye lesz az, hogy elönti a földet a víz. Az özönvíz. De van maradék. Noét és családját megtartja a bárkában. És amikor kiszáll Noé és családja a bárkából, akkor olvasunk az első ilyen nagy szövetségről. Isten szövetséget köt, és azt mondja: többet nem pusztítom el a földet. A jele az én szeretetemnek pedig a szivárvány lesz. Ez lesz a jele az én szavahihetőségemnek, az én igazságomnak. Többet nem pusztítom el ezt a földet vízzel. Isten ott megígéri, hogy ráadásul még vetés és aratás el nem múlik. Tél, tavasz, nyár, ősz fogják egymást váltani. Vagyis irgalmas leszek ehhez az egész világhoz. Kérdezem végül: elfogadod-e ezt a szövetséget? Isten hajlandó veled, mindegy, mi történt szövetségre lépni. Azt mondja a Zsidókhoz írt levélben: bűneikről többé meg nem emlékezem. Jézus Krisztusért, az Ő golgotai kereszthaláláért szövetséget akar kötni veled. Akik ezt komolyan gondolják, azok mondják velem együtt: „Új szövetséged elfogadom…”(759. ének) Ámen.