„Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!” (1Mózes 4, 7)

Két történetet olvasunk, Kainét és Lámekét. Ezeket nemcsak az köti össze, hogy Lámek Kain hatodik generációs leszármazottja, hanem az is, hogy mindketten gyilkosok. Azt látjuk a 1 Mózes 4. fejezetében, hogy milyen módon terjed el a bűn. A bűn együtt változik az emberiséggel: újabb és újabb arcokat ölt, ahogy az emberi élet is új irányokba fejlődik. A negyedik fejezetben világosan elénk tárul az örvény. Vajon van-e még lejjebb? Vajon lesz-e megállás? Létezik-e fordulat? Mit mond még el az őstörténet? Ha továbbolvassuk, akkor azt látjuk, hogy amint elszaporodik az emberi faj, úgy szaporodik el – mind mennyiségében, mind „minőségében” - az emberi gonoszság. „Elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.” Ha bibliai nyelven fogalmazunk, az életünk Édentől keletre zajlik. Ha mai nyelven akarjuk ezt elmondani, hontalanná lettünk, elvesztettük az igazi otthont. Az „Édentől keletre” kifejezés az Isten jelenlététől való távolságra mutat.

A Szentírás szóhasználatában, aki keletre tart, az Istentől eltávolodik. Mi történik az emberrel Édentől keletre? Mi történik vele, miután fellázadt az Úr ellen, és kiűzetett a paradicsomból? Az emberben kibontakoznak azok a képességek, amelyekkel a teremtő felruházta a saját képére teremtett lényt. Ádám és Éva, majd Káin és felesége, valamint leszármazottaik „szaporodnak, sokasodnak”. Ezzel együtt „meghódítják a földet”, „művelik” azt; Kain földművelő, Ábel pásztor lesz. Hamarosan Kain megépíti az első várost. A város az a hely, ahol az ember védelmet, biztonságot szerez magának – és amint látjuk, az Istentől menekülő Kainnak erre igen jó oka volt. Isteni ítélettel együtt megjelenik Isten kegyelme, törődése, szeretete is. Isten ruhát készít az első emberpárnak, és felöltözteti őket (a ruha a védelem, a törődés jele).

Amint láttuk, Kaint nem hagyja magára, még időben segítségére siet szavával. Amikor pedig a gyilkos arról panaszkodik, hogy menekültként bárki agyonütheti, „jelet tett az Úr Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.”Isten tehát mindvégig Istene akar lenni az embernek, aki egyre távolabb kerül tőle. Édentől keletre … Istentől távolodva nem szűnik meg irántunk való szeretete, az emberiség iránti jósága és hűsége. Sőt, amint egészen eltávolodunk tőle, ő egészen közel jön hozzánk: Jézus Krisztusban, az ő Fiában. Sét, Noé, Ábrahám, Izrael vonalát hozza el, plántálja el, terjeszti ki ebben a világban. Legyünk bár magyarázkodó ádámok és évák; gyűlölködéssel és irigységgel teli, tagadó kainok; a bűnnel dicsekvő lámekek – a mai napon segítségül hívhatod a nevét. Mert Pál apostol azt írja: „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; az Úr nevét, az üdvözül.’”(Róm.10.12-13) Ámen.