„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja…” (9)

A mai ajánlott igeszakaszban legelőször az apostol segítő szeretete mutatkozik meg. Már a második levelet írja nekik, amelyben emlékezteti őket Isten kijelentéseire. Mennyivel másabb ez a lelkület, mint a tévtanítók félrevezető, gúnyolódó szándéka. Péter nem a maga hasznát keresi, hanem azokét, akikért szeretetből felelőséget érez, a tévtanítók pedig csak a maguk hasznát.

A teljes evangélium az, amit a próféták, az apostolok és maga az Úr Jézus Krisztus hirdetett. A levél olvasói tehát higgyenek a mindenkoron hirdetett igében, mert ugyanarra hívja fel a figyelmet: Krisztus visszajövetelére!

A gúnyolódók arra hivatkoznak, hogy az első keresztyén nemzedék óta sokan meghaltak már, de Krisztus visszajövetele még nem következett be. Továbbá azért is, mert a természet rendjében, menetében nincs semmi változás annak megteremtése óta. A következtetésük tehát az, hogy Krisztus sohasem jön vissza, örülhetnek nem lesz ítélet.

Isten időszámítása más, mint az embereké. Az Ő visszajövetelét Isten végtelen irgalmasságának a fényében kell látnunk. Nem azért nem jött el eddig, mert késne, hanem mert irgalmas, türelmes velünk szemben. Még időt ad a megtérésre, életünk megjobbítására. Az, hogy még nem jött vissza, nem árnyékot, hanem dicsőséges fényt vet Istenre. Mindig készen kell állni az Úr napja eljövetelére.

A Heidelbergi Káté 52. tétele így fogalmaz: Minden háborúságomban és üldöztetésemben fölemelt fővel várom őt az égből. Nem nyakas kálvinizmust, gőgös hitet vagy felsőbbrendűséget jelent ez a főemelés, hanem a belső, lelki irányultság külső jelét. Lukács 21, 28. versében így olvassuk: Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. A felemelt fő olyan testtartás, amely prédikál. Hitvallás ez a tekintet. Annak a meglátása ez, hogy volt valaki, aki előbb értem Isten ítélőszéke elé állott, és rólam minden kárhoztatást elvett.

Imádság

Emeljük Jézushoz szemünk, jön már királyi győztesünk, mennyből leszáll, s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, felséges várástól feszüljön, az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, te szabd meg életünk, utunk: hány éjszakánk lesz, s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. Te ismered jól kis hitünket: küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, hogy majd, ha jössz, készen legyünk. Ámen. 624. ének