„Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (4)

Tolakodásnak szoktuk venni, amikor valaki nagyon konkrétan rákérdez valamire, amit legszívesebben csak azokkal osztanánk meg, akiket jól ismerünk, akikben bízunk. Vagy olyat mond nekünk, amit kevesektől tudunk egyébként is elfogadni. Egyszerűen azt is mondhatjuk magunkban, hogy nem tartozik rá, semmi köze ehhez. Nincs ez másként az Úrral sem.

Sokat akar az Úr tőlünk. Talán néha azt hisszük, hogy túlságosan nagy dolgokat akar tőlünk, túl sok mindent kell odaáldozni neki. Belekérdez, hozzászól és irányítani akar. Szinte zavaró, ahogy néha megszólít minket vagy rámutat hibáinkra. Kínosan is érezhetjük magunkat, amikor szembesülünk az Isten közeledésével. Akár amiatt, mert nem akarjuk közel engedni magunkat hozzá, vagy azért, mert félünk szembenézni a bennünk lévő érzésekkel, gondolatokkal.

Az Úr a legmélyebbekig akar hatolni az életünkben. Nem a felszínt akarja kapargatni, nem a felületet kezelni. Belső dolgainkig, rejtőzködő gondolatainkig és érzelmeinkig szeretne eljutni az Isten munkálkodása. Az a szándéka, hogy mindenünkben benne legyen. Szó szerint a mi szívünkben, párkapcsolatunkban, családunkban, munkahelyünkön, gondolatainkban. Nem akar kimaradni semmiből. A tervezésből, elgondolásból, kivitelezésből sem.

Megtapasztalhattuk, hogy ahogyan az embertársakkal mélyülnek a kapcsolatok úgy őket egyre inkább beengedjük az életünkbe. Ehhez kell az együtt töltött idő, megismerés, közös pontok és sok más. Az Úr nem most kezdte el ezt velünk, hanem már a világ teremtése előtt azt akarta, hogy vele legyünk.

Így tudom ezt megfogalmazni: Részesévé lenni Istennek. Részesnek lenni abban, amit Isten elkészített nekünk. Erre szolgál minden noszogatás, fegyelmezés, hívás, könyörület, áldozat, amit az Úr értünk elvégzett, tett és gyakorolt. Mert, hogy ezek ajándékok, amik elindítottak minket azon az úton, amit az élet útjának szoktunk nevezni. Ez a részeltetés az Úrtól fakad. Hiszen Ő részeltet minket saját magával.

Ez a részessé tétel pedig úgy történt, hogy Krisztus a földre jött. Részessé lett az emberi természetben, azért, hogy mi részeltessünk az isteni természetben. Ez azt jelenti, hogy újra hasonlóak leszünk Istenhez. A földi szenvedések elmúlnak. A mulandóságunkat felváltja majd az örök életben való közösség. De ez nem csak a jövőben lesz hatással ránk, hanem most is. Belsőnkre akar hatni, hogy megváltoztasson.

Fel is tehetjük a kérdést: Engedem Istennek, hogy a legmélyebbig menjen? Akarom, hogy megváltoztasson? Részessé akarok lenni Istenben és ezért odaadni mindent neki? Az Úr Krisztus ad nekünk mindent, hogy részeseivé lehessünk. Jöjjünk ma is bizalommal hozzá, hogy részeseivé legyünk jelenlétének és kegyelmének.

Imádság

Könyörülj rajtunk Urunk, hogy beengedjünk téged a legtitkosabb helyeinkre. Add, hogy engedjük a te megváltoztató kegyelmednek. Ámen.