„Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.” (6)ű

Két olyan szakasza van a Szentírásnak, ami sohasem egységes szövegként hat rám, hanem minden egyes olvasásnál a szavak és a mondatok önálló életre kelnek és hol az egyik, hol a másik talál meg és formál elemi erővel. Az egyik a Mi Atyánk, ahol a jézusi imádság különböző szakaszai különböző erővel markolják össze a szívemet a másik pedig ez a szakasz a prédikátor tollából. Nagyon erősen érzem itt azt, ahogyan Isten üzenni akar, egy-egy konkrét élethelyzetre vagy történetre nézve. Minek mikor van itt az ideje? Annyira el vagyunk veszve ebben a világban és ez az elveszettség az időkezelésünkben is meglátszik, hogy mire van és mire nincs időnk vagy mire mikor van, vagy éppen mikor nincs. Mostanában gondolkodom el azon, hogy a pénzem fele olyan fontos sincs, mint az időm, éppen ezért a legszűkmarkúbb én az időmmel vagyok. Gyűlölöm, ha visszaélnek vele, igyekszem jól beosztani, nehezen adok belőle és ha adok, talán a legtöbbre ezt tartom: azoknak adni, akik jól élnek vele. Nagy találkozások, beszélgetések, videóhívások, könyvek, idő a szeretteimmel, idő önmagammal és idő Vele az időtlen idő Urával. Miközben jól igyekszem használni, mindig kijózanít, hogy az idők gonoszak és mindennek megvan vagy meg kellene legyen az ideje. El kell fogadjam és meg kell értsem, hogy miközben sokkal inkább szeretném, hogy csak az örömnek, a nevetésnek, az építésnek, a születésnek, az összerakásnak, a megőrzésnek legyen az ideje, de ezek akkor lehetnek a helyükön, ha azoknak a dolgoknak is ideje és helye van az életemben, amit annyira nem szeretek vagy nem szeretnék. Megvan az ideje a sírásnak, az eldobásnak, az eltépésnek, a szétszórásnak, az elvesztésnek, a háborúnak, a meghalásnak. Ha ezt nehéz megérteni és megérezni az ószövetség szövegeiből, akkor érdemes magunk elé idézni azt a keresztet, amin ideje volt ezeknek a dolgoknak: a sírásnak, a szenvedésnek, a halálnak és ebből fakadóan lehet és lehetett az életünkben helye a nevetésnek, a gyógyulásnak, az életnek és a megváltásnak.