„Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni.” (15)

Mielőtt azt gondolnánk, hogy mennyire elévült filozófus ez a prédikátor, hiszen a modern tudomány valósága már rég megcáfolta ezt, hiszen a görbe igenis kiegyenesíthető és a deficit vagy a mínusz is megszámolható, ki kell ábrándítsam az előzőekben felvázolt módon gondolkodókat. A prédikátor is látott kovácsot dolgozni, aki a görbe vasat egyenessé kovácsolta, a palota- és templomépítésnél pedig abban is biztos vagyok, hogy szembesült azzal: mi és mennyi hiányzik a munka befejezéséhez. Ő itt nem közgazdasági, építészeti vagy netalán filozófiai fogalmakkal játszik, hanem mély és komoly teológiai gondolatokat közöl. Megvizsgált és bölcsen kikutatott mindent és a végső konzekvenciák egyike az, hogy ami görbe, azt nem lehet nem görbének kezelni, és ami nincs, az tetszik, nem tetszik, de nincs. Kígyómarásra hiába létezik ellenszérum, tehát a szer létezik, vagyis van, de ha nincsen ott nálad, vagy nincsen belátható távolságon belül, akkor akit megmart a kígyó, nem igazán tud majd örülni annak, hogy a szer van és még sincs. Ami nincs, azt nem lehet számba venni. Kicsit olyan ez, mint a híres népmese a „Rátóti csikótojás” középpontjában álló, illetve heverő úritök esete, ahol az az érzése van az embernek, hogy a tök, nem a mező közepén, hanem az emberi nyakakon csücsül. Mert miközben van agyuk, de a tetteik alapján nincs eszük és ami nincs, azt nem lehet számba venni. Isten népének nagyon erős kísértése ez, hiszen szeretjük magunkat azzal mérni, hogy mit tudunk vagy éppen nem tudunk számba venni, miközben szinte biztos, hogy az, amit és ahogyan mi számolunk az nem feltétlenül az, amit Isten is figyelembe és számításba vesz. „Micsoda kövek!” – mutatnak rá a tanítványok a templom építészeti nagyságára és Jézus kijózanító szava egyből helyre teszi őket, nemcsak abban, hogy a templom lerombolható és le is rombolják, hanem hogy a megváltásuk szempontjából az a templom semmit sem ér. Mert számba venni azt lehet, ami van, számításba venni pedig azt érdemes, ami igazán számít!