„Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (9)

„Egy újszülöttnek minden vicc új” – tartja a mondás, talán nem is véletlenül. Mert amiről még nem hallottál, amire nincsen rálátásod, amiről nincsen információd az mindenképpen az újdonság erejével fog rád hatni. Talán a világ rá is erősít erre, hogy minden legyen új, minden legyen trendi, az eszközeink pár év alatt tönkremennek csak azért, hogy vegyél újat. Szakmák tűnnek el, mert a világ ma már javíthatatlan dolgokat állít elő: olcsóbb, egyszerűbb az egészet cserélni. Biztos vagyok benne, hogy a prédikátor nem a javíthatatlan mosógép miatt sóhajtozik, hanem sokkal inkább a javíthatatlan ember miatt. Nem a dolgokkal van a baj, hanem a dolgokat előállító és használó emberrel vagy ember miatt. Maga az ember az, aki javíthatatlan, akit Isten hiába keres, hol kegyelemmel, hol törvénnyel, próféták szava és királyok ítélete által, de a szomorú tapasztalás az, hogy „ami volt, ugyanaz lesz majd”. Hibák, amiket minden generáció rendre elkövet, szégyen, ami mindenki arcára ég, az emberlét terhe és nehézsége, ami úgy tűnik, nem nagyon változott az évezredek alatt. Mert a prédikátor nem ma írta le, pedig mintha ma írta volna. A hiábavalóság érzése nem korokhoz és korszakokhoz kötődik, hanem magához az emberhez, aki az Éden-kert értelmes és hasznos kapcsolataiból kilépett az értelmetlen és hiábavaló valóság ingoványos talajára, ahol a Káinok agyonverik az Ábeleket, vagy a Dávidok magukévá teszik a Betsabékat. Ki ne tudná ezt jobban, ha nem a prédikátor, aki ezeknek a történeteknek a súlyát a családjában és a testében érzi. Ő még nem sejtette azt, amit mi biztosan tudunk, hogy a nagy hiábavalóság kora után, a „semmi új sem jöhet már” érzésébe elfáradóknak Isten elkészítette ugyanebből a családból, ahol Salamon az „Úriás feleségétől” született, azt a gyermeket, aki értelmet ad a létezésnek és az elmúlásnak, akinek a váltsághalála által és után mindennek értelme lesz. Az ember létezése és fáradozása már nem „a miattad átkozott föld” tövistermése, hanem az Élet Vizének erejéből értelmes és hasznos élet és létezés.