„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (25)

Voltál már úgy, hogy nem mertél kiállni az igazság mellett, a saját véleményed mellett, mert attól féltél, mit gondolnak rólad? Vagy az alapján hoztad meg a döntésedet, hogy „jaj, mit szólnak majd mások”? Ez a félelem – az emberek véleményétől, elutasításától való rettegés – nagyon is valós. A Biblia nem tagadja ezt, sőt, néven nevezi: csapda.

Az emberektől való félelem nem mindig látványos, hanem olyan, mint egy láthatatlan rabság, ami belülről kötözi meg az embert. Lehet egy csendes, benned zümmögő belső hang: „mi lesz, ha kinevetnek? Mi lesz, ha csalódást okozok? Mi lesz, ha nem fogadnak el? Mit fognak gondolni majd rólam?”

Ez a félelem irányítja a döntéseinket, torzítja a lelkiismeretünket, és fokozatosan elveszi a szabadságunkat. A Biblia szerint ez olyan, mint egy csapda: belesétálsz, és nem veszed észre, hogy már nem Istennek, hanem embereknek próbálsz megfelelni.

Az ige második fele viszont gyönyörű ígéretet tartalmaz: „aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Ez nem azt jelenti, hogy többé nem érdekel mások véleménye – hanem azt, hogy a legfontosabb nézőpont kerül az első helyre: az Istené. Nem kell megannyi, sokszor ellentmondó elvárásnak megfelelni, hanem elég a legfontosabbra figyelni, az Istenére, s akkor többi is átértékelődik. Ha tudom, hogy Isten mit gondol rólam, ha tudom, hogy Ő szeret és elfogad, ha tudom, hogy igyekszem úgy élni, hogy az valóban az Ő dicsőségét szolgálja – akkor nem kell mindenki más tetszéséért küzdenem. Ez belső oltalom, belső békesség, amit sem kritika, sem elutasítás nem tud elvenni.

Jézus maga is elutasítással, meg nem értéssel, sőt gyűlölettel nézett szembe – mégis szabad volt. Miért? Így felel meg erre Jézus: „Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre… Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el. Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam.” (Jn 5,34; 37). Ő az Atya akaratát kereste – és ez adott Neki erőt, békességet, irányt. Ez számunkra is lehetséges.

Gondold végig: kinek a véleménye van a legnagyobb hatással a döntéseidre? Mennyire tudod szabadon képviselni a hitedet, értékrendedet? Mikor éreztél utoljára belső oltalmat Isten közelségében? „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

Imádság

Uram, olyan sokszor félek attól, mit gondolnak rólam az emberek. Néha inkább csendben maradok, pedig szólnom kellene. Néha mást mutatok, mint aki vagyok, csak hogy elfogadjanak. Kérlek, szabadíts meg az emberek véleményének börtönéből, és taníts meg Benned bízni. Hadd találjam meg Nálad az igazi oltalmat. Ámen