„Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán.” (1)

Jobb tisztes szegénységben élni, mint bűnnel szerzett gazdagságban – mondja a fejezet címe. „Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán... A megbízható ember bőven kap áldást, de aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad büntetlenül…” És csak mondja és mondja ezeket a tanításokat. Nem nagyon leegyszerűsített bölcselete ez a Példabeszédeknek?

Mert nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én NEM gyakran látom azt, hogy a bűnösen, gyorsan meggazdagodottak lelkileg összetörve, magukba roskadva szomorkodnának összeharácsolt kincseik felett. Maximum akkor, ha lebuknak. S bár a Példabeszédek írója a lépésről-lépésre történő, tisztességes munkával szerzett gyarapodást támogatja, mégis, ha megkérdeznénk az utca emberét, bőven lennének, akik szeretnének meggazdagodni. Lehetőleg gyorsan. Akár tisztességtelenül is. S nem rettegnek attól, hogy futniuk kell, sőt, az új, luxus körülményeik között érzik magukat igazán erősnek, mint egy oroszlán.

Hogyan értelmezzük hát a Szentírásnak ezt a tanítását napjainkban?

A Példabeszédek szerzője nem naiv, tudja, hogy a világ nem mindig igazságos. Nem tagadja belső vívódását, azt, amit a zsoltáros is kimond a 73. zsoltárban: „Az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. Mert irigy lettem a kérkedőkre, látva a bűnösök jólétét.” Jób, a zsoltárosok, a próféták több helyen értetlenül állnak a jelenség előtt: „Miért van, hogy a gonosznak jól megy sora?”

Sokszor elég egy összehasonlítás, és máris elveszítjük az örömünket, békességünket. „Bezzeg neki ez is van, az is van… nekem meg semmi.” Ilyenkor vakká válunk. Miközben soroljuk, hogy a másik mivel gazdagabb, aközben elveszítjük szemünk elől azt, ami nekünk adatott. Jézus szava figyelmeztet: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (Lk 19,26) És nem azért, mert Isten igazságtalan vagy kegyetlen! Hanem egyszerűen azért, mert önmagunkat fosztjuk meg. Miközben arra nézünk, hogy a másiknak mi adatott, aközben lemaradunk arról, ami meg a miénk lehetne. Nem látjuk az ajándékainkat, képességeinket, a lehetőségeket, a saját áldásainkat, amiket Istentől kaptunk.

A mai világban gyakran azonosítjuk az áldást a sikerrel, pénzzel, egészséggel. De a Biblia máshová helyezi a hangsúlyt. Isten áldása nem elsősorban külső körülményekben mutatkozik meg, hanem abban, hogy Ő velünk van. A békesség, az Istenben való bizalom, az örök élet reménysége – ez az igazi gazdagság, de sokszor csak akkor értékeljük, ha elveszítettük, vagy ha a hiányát érezzük.

Böjte Csaba írja egy helyen: „Nagyon nehéz belátni a „kulisszák mögé”. Ha valaki nyer a lottón egy hatalmas összeget, vagy hirtelen mindent megkap, amire csak vágyik, nem vagyok benne egyértelműen biztos, hogy az az ő javát, boldogságát szolgálja. Mi az ajándék, és mi az, ami átokká válik az ember számára? Egy dolog biztos: minden seb, minden probléma, fájdalom, üldözés alkalmas arra, hogy abból értékes mennyei gyümölcsök származzanak, ugyanakkor minden földi ajándék, siker, eredmény lehet csapda és veszély a lelkünk számára és az örök életünkre nézve.”

A tisztességtelenül boldoguló emberek – még ha kívülről sikeresnek is tűnnek – nem mentesülnek a bűn belső rombolása alól. A lelkiismeret tompulása, kapcsolatok romlása, erkölcsi torzulás – ezek mind lassú, de valós következmények, s a Szentírás tanítása szerint Isten igazságossága végső soron mindenkit utolér – még ha földi életben látszólag el is marad.

Isten igéje nem azt mondja, hogy „mindig megéri” tisztességesnek lenni, hanem azt, hogy az igazság és tisztesség hosszú távon az egyetlen járható út. Ezért álljunk meg ma egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést:

Számomra mi jelent áldást?

Hol ismerem fel Isten jóságát az életemben?

És vajon miben vagyok már most is gazdag?

Mit mond a reklám? „Van, amit nem lehet pénzért megvenni, minden másra ott a MasterCard.” Neked van – e olyan gazdagságod, amelyet ha 5 házad, 10 autód, 20 svájci órád lenne, akkor sem tudnál megfizetni? Van békességed, lelki egészséged, tiszta lelkiismereted, hited, reménységed? Azt kell, hogy mondjam, hogy akármennyi csörög is a pénztárcádban, mérhetetlenül gazdag vagy, ha felismered, hogy van érted keresztre menő Megváltód. Tudva, hogy „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Pt 1,19-20).

Tiéd az örök élet, tiéd az üdvösség, s persze tudom, hogy jelenleg sok minden más is fontos, de végső soron csak ez fog számítani.

Imádság

Uram, Istenem, Te látod, hogy hányszor futok – nem fenyegető üldözés, hanem belső nyugtalanság, szégyen, a félelem miatt. Futok mások után, akiknek „jobban megy”, futok el magamtól, múltamtól, hiábavaló vágyaim elől, és közben egyre távolabb kerülök Tőled, az igazi biztonság forrásától. De ma megállok előtted. Nem akarok tovább menekülni. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet a hamis vágyaktól, attól, hogy csak a láthatókban keressem a boldogságot. Taníts meg felismerni az igazi áldást: a Veled való közösséget, a lelkiismeret nyugalmát, az igazságban való járás örömét. Ámen