„Azt pedig mondom, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, noha mindennek ura.” (1)

Sokáig azt hittem, hogy a keresztény élet arról szól, hogy jól kell viselkedni. Hogy megfelelni Istennek és embereknek, és ha nagyon igyekszem, talán elégedett lesz velem mindenki. Próbáltam „jó hívő” lenni: olvasni a Bibliát, járni templomba, nem hibázni túl sokat. És közben mégis ott volt bennem egy mély feszültség: mi van, ha ez az egész mégsem elég? Mi van, ha Isten csak megtűr, de nem örül nekem? Aztán egy nap olvastam ezt a verset a Galata levélből, és arcon csapott: „ameddig az örökös kiskorú, nem különbözik a szolgától…” Mintha rólam szólt volna. Papíron örökös voltam – Isten gyermeke, megváltott – de a szívem valahol még mindig szolga volt. Nem éltem benne abban a szabadságban, amit Krisztus megszerzett. Senki nem beszélt nekem erről korábban. Mindig csak azt hallottam, hogy ezt szabad, azt nem szabad. De Isten Lelke ezzel az Igével leszaggatta rólam a láncokat és szabaddá tett.

Mert a szolga mindig attól fél, hogy kirúgják, megbüntetik. A gyermek tudja, hogy a helye biztos. A szolga parancsra mozog. A gyermek az Atya szeretetében él és hálából engedelmeskedik. Pál itt nem elméletről beszél, hanem a mindennapi valóságról. Sokan vagyunk, akik hiszünk Jézusban, de még nem tanultunk meg úgy élni, mint akik valóban az Övéi. Még mindig mások elvárásai irányítanak. Még mindig kegyességi és ilyen-olyan törvényeket, rendeleteket, szokásokat követünk, és nem a Lelket. Még mindig meg akarunk felelni, ahelyett, hogy bíznánk. Szolgák vagyunk, ahelyett, hogy fiak lennénk! De Krisztus nem azért halt meg, hogy szolgamódra éljünk tovább. Ő azért jött, hogy felnőtt fiakká és leányokká tegyen minket. Nem azt várja, hogy emberek elvárásai szerint „jól viselkedj”, hanem hogy bízz Benne. Hogy végre elhidd: már nem kell bizonyítanod. Hogy bátran kérdezz, merj dönteni, hogy a Lélek szerint élj – ne csak a szabályok mentén. Ma Isten arra hív, hogy hagyd magad mögött a szolgaságot. Nem arra, hogy engedetlen légy, hanem arra, hogy szeretetből élj engedelmesen. Nem félelemből, hanem bizalomból. Hogy ne mások határozzák meg, hogyan nézzen ki a hited, hanem az határozzon meg, amit Krisztus elvégzett érted! Ő hív, de nem a „cselédszobába,” hanem az Atya asztalához.

Tudj róla, Isten nem szolgának teremtett! Nem azért váltott meg, hogy félelemben élj. Hanem azért, hogy felszabadultan, örömmel, szeretetből engedelmeskedj Neki. Ő már elvégzett mindent. Te pedig beléphetsz az örökségbe, nem mint alkalmazott, hanem mint gyermek. Mert Isten nem egy újabb szolgát keres. Ő téged keres. A gyermekét, akit nagyon szeret. Ne ragadj hát benne a lelki kiskorúságban! Gyere haza az Atyához és élj a fiúság áldásaival! Gyere, de ne szolgaként, hanem lelkileg érett gyermekként, aki tudja, tisztában van vele, hogyan kell Isten szerint élni a lelki kincsekkel, hogyan kell Lélek-szerint járni, hogyan kell kegyelemben, szabadságban és mégis engedelmességben képviselni az Urat. A helyed készen van. Indulj hát!

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy Te nem szolgaságra hívtál, hanem fiúságra. Bocsátsd meg, amikor csak külső elvárásoknak próbáltam megfelelni! Köszönöm, hogy Jézusban elfogadsz, szeretsz, és szabaddá teszel. Segíts felnőni ebben a szeretetben! Ámen.