„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (23)

A kommunikáció rendkívül fontos az ember életében, hiszen kapcsolatfenntartó szerepe van. A kisgyermekek fejlődésében is elérkezünk egy pontra, amikor, és ahol rengeteg kérdést kapunk, mi felnőttek. S nem tudom ki élte már át, de borzasztóan frusztráló, amikor valami olyanra kérdeznek rá, amire nem tudunk válaszolni. Hasonlóan vagyunk a tanácsadással és a kéréssel is: öröm, amikor idejében kapjuk, de nagyon nem szeretjük, amikor kéretlenül, éretlenül, a nem megfelelő időben kapjuk.

Mai igénkben Isten arra szeretne hívni bennünket, hogy lássuk meg milyen nagy öröm az, amikor a megfelelő időben mondunk valamit, amikor a megfelelő kérdésre adjuk a választ. Örömöt okoz mindkét félnek, különösen akkor, ha az a válasz, az a szó tökéletes időzítéssel rendelkezik. Nemcsak annak jelent örömöt, aki válaszolni tud, hanem áldás annak is, aki kapja ezeket a válaszokat, biztatásokat. Idején mondott szó, ami bátorítás, magyarázat, dicsőítés, a szeretet megnyilvánulása... Idején mondott szó, pontosan akkor, amikor arra szüksége van a másiknak, amikor arra szükségem van. Olyan jó, amikor épp küzdünk valamivel, keressük a választ bizonyos életkérdésekre, és valaki pontosan akkor siet a segítségünkre, pontosan akkor mond valamit, amikor kell. Nem siet előre, nem tanítgat kéretlenül, hanem tudja, hogy éppen ott, és akkor mit kell mondania.

De ahhoz, hogy felismerjem az alkalmas időket, arra van szükség, hogy az ember bölcsességet kapjon az idők megkülönböztetésére, és a hallgató fél a befogadásra. Ezt a bölcsességet pedig csakis Istentől kaphatja meg mindenki. Jézus Krisztus, mint sok minden másban, ebben is tökéletes példa volt előttünk. Ő pontosan tudta, hogy kinek, mikor, milyen kérdést, milyen választ, milyen szót kell kimondania. Ő pontosan tudta, mikor talán mindenki más értetlenkedett, hogy mikor kell megkérdezni: „Akarsz-e meggyógyulni?” „Hiszel-e?” „Hol van a férjed?” és folytathatnánk a sort. Az Ő szavai életet, gyógyulást, biztatást és reményt adtak másoknak. S ha mi is a Mestert kívánjuk követni, ha mi is az Ő tanítványai akarunk lenni, bizony kérnünk kell azt a bölcsességet, amit Lelke által megad számunkra is. Bölcsességet arra, hogy szavainkkal ne romboljunk, hanem örömöt okozzunk, reményt keltsünk, evangéliumot hirdessünk.

Imádság

Mennyei Atyám! Kérlek, te vezess Lelked által, hogy felismerjem az alkalmas időket, amikor szólnom kell. Te segíts abban, hogy követve a Mestert szavaimmal ne kárt okozzak, hanem reményt keltsek, bizonyságot tegyek, szeretetedről tanúskodjam. Engedd meg, hogy átéljem nap mint nap, hogy az idején mondott, meghallott szó, milyen örömöt tud okozni. Ámen