„Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket.” (13)

Rengeteg olyan könyv, podcast, műsor van, ami arról szeretne meggyőzni bennünket, arra szeretne megtanítani bennünket, hogy hogyan tudunk boldogok lenni. A leggyakrabban arról beszélnek, hogy a pozitív gondolkodás, a pozitív hozzáállás boldoggá teszi az embert. S valóban rengeteg jelent, hogy hogyan állok a dolgokhoz, milyen mentalitással közelítem meg az élet eseményeit, de ugyanakkor amikor az emberi próbálkozás, erő a végéhez ér, rá kell ébrednünk a keserű valóságra: ideig-óráig tartó örömünk lehet.

Abban a pillanatban, amikor megértjük tehát, hogy Isten nem a világ szerinti örömről beszél igénkben, rájövünk a boldogság igazi titkára. Mai igénk nem szimplán az emberi örömről beszél, hanem arról az örömről, amit a hit, a Lélek munkál ki az emberben. Amikor az ember átéli, megéli, hogy Isten Fia érdeméért elfogad, szeret, megbocsát, az egy olyan örömöt kap, ami nem múlik el. Aki a kegyelem révén ezt az örömöt éli meg, ezzel az örömmel telítődik meg, annak valóban kiül az arcára az öröm. Az már nem a maga útján próbálja megszerezni, és megtartani az örömöt, hiszen tudja örömének alapja, megtartója maga az Isten! Akinek szíve ezzel az örömmel van tele, annak életében látványossá válik Isten munkája, már messziről látszik: Isten öröme lakozik benne.

Ha a Krisztusban vetett hittel élünk a mindennapokban, akkor valóban mindig örvendező szívünk lehet, még a próbák idején is! Legyen akármilyen mélység, küzdelem az életben, nem egyedül kell harcolnunk, hanem ott van velünk a hajóban Jézus is. Pál, és Péter is ezzel az örömmel, békességgel néztek szembe az üldöztetésekkel, harcokkal, mélységekkel, szenvedésekkel. Igen a mi életünkben is vannak hatalmas harcok, fájdalmak, szenvedések, mélységek, viharok. De abban a pillanatban, hogyha nem a külső körülményeinkre tekintünk, nem a mélységeket látjuk, hanem Istenbe vetett bizalommal indulunk bele ezekbe az élethelyzetekbe, mi is örülni tudunk. Örülni annak, hogy Isten ezen helyzetekben is velünk van, csiszol, tanít bennünket. Könnyű boldognak lenni akkor, amikor minden rendben van, de az igazi öröm akkor szépíti meg igazán az arcot, amikor a nehézségekben is Istenbe vetett hittel tudunk megállni.

Imádság

Mennyei Atyánk! Te látod, hogy saját erőnkből csupán bánatos szívünk lehet. Te látod, hogy mindannyian vágyunk arra, hogy boldogok lehessünk, hogy az arcunk ragyogjon az örömtől, és mégis oly sokszor a szomorúság ül ki rá, mert nem látunk tovább az élet nehézségeinél. Arra kérünk, hogy engedd meg átélnünk a beléd gyökerező, neked örvendező szívet, ami valóban megszépíti az arcot. Ámen