„Aki egyenes úton jár, féli az Urat, de aki letéved útjairól, az megveti őt. (...) Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (2,12)

Amikor egy számunkra ismeretlen helyre szeretnénk eljutni a legegyszerűbb, ha az úti célt beütjük a GPS-be. Ilyenkor az több útvonalat is felhoz, amelyikből kiválasztjuk a nekünk éppen megfelelőt, ugyanakkor előfordulhat, hogy a látszat alapján pont a lehető legrosszabbat választjuk ki. A való életben sincs ez másképp. Az ember előtt két útvonal van, és bár egyszerűnek tűnik a választás, a megvalósítás mégsem olyan könnyű...

Mindannyian az egyenes utat szeretnénk választani, de ahogy Sámuelt is figyelmezteti az Isten, úgy ma nekünk is szól: az ember sokszor azt nézi, ami a szem előtt van, és nem látja mindazt, ami igazán lényeges. Lehet, hogy az út előttünk egyenesnek látszik, egyértelműnek, könnyebben járhatónak, de telve van különböző kanyarokkal, rejtett veszélyekkel, amik bizony a romlás felé visznek. Ezek a látszat utak az engedetlenség, a megvetés, a szeretetlenség, a „látszathit”, a „látszatismeret” köveivel vannak kirakva, és mindenről bizonyságot tesznek, csak arról nem, hogy Istennek engedelmes életet élünk. Látszólag egyenes, de közben bálványokat megtűrő, másokat kirekesztő, megbotránkoztató, a felszínen gyönyörű, belül mégis rothadó életet élő út, ami lehet, hogy be tud csapni másokat, de Istent nem!

Egyedül Isten az, aki az élet útját, az egyenes utat meg tudja mutatni számunkra. Csak az az ember tud valóban az egyenes úton járni, aki kapcsolatba van vele, aki elkéri a tőle kapható bölcsességet, engedelmességet. Aki megőrzi ismeretében Őt, vágyik a vele való találkozásra, és minden egyes nap kéri az útmutatást, ha úgy tetszik a felhőoszlop vezetését. Engedelmesen jár, még akkor is, ha az a nehezebb út, ha mélységekkel van tele, ha rengeteg megpróbáltatást kell végig küzdeni. Hiszen ez az út a kegyelem útja, ami az örök élet felé vezet. Ez az út, ami nem csupán a felszínen akarja követni a Mestert, hanem tűzön-vízen át követi Őt. S ez csupán akkor sikerülhet, ha nem a magam erejéből, nem a magam eszére támaszkodva, hanem a Lélek munkájára, vezetésére, terelgetésére hagyatkozom.

Tegnapi igénk arról beszélt, hogy nem mindegy kikkel vagyok közösségben, de emellett az sem mindegy, milyen úton indulok el...

Imádság

Mennyei Atyám! Kérlek te vezess, terelgess, formálj engem, hogy ne a látszat szerint ítéljem meg az előttem lévő elágazásokat, hanem meglássam, meghalljam azt, amire te hívsz engem! Így kérlek légy velem a mai napon is, taníts túllátni a látszaton, taníts igazi követőddé válni. Ámen