„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.” (20)

„Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a mondás. S valóban rengeteg információt megkaphatunk egy emberről azáltal, hogy megnézzük kikkel, mikkel veszi magát körül. Hiszen azok a személyek, tárgyak, amelyek körülöttünk vannak, hatással vannak az életünkre. Mai igénk a bölccsé válás útjának egy fontos mozzanatára hívja fel a figyelmet: bölcs ember úgy lehetek, ha bölcs emberekkel vagyok közösségben.

Mivel, kivel veszem magam körül? Mi gyakorol hatást rám? Mi, vagy kinek a közössége a legfontosabb számomra? Mindannyian érezzük, tudjuk, hogy vannak olyan személyek, tárgyak, dolgok az életünkben, amelyek inkább tűnnek ostobaságnak, romlottnak, mintsem bölcsnek. Pedig bölccsé az lesz, aki bölcs dolgokkal veszi körül magát. Igénk nem a világ szerinti bölcsességről beszél, hanem az Isten szerinti bölcsességről, ami az Úr félelmével kezdődik, a vele való kapcsolattal mélyül. Bölcsnek lenni azt jelenti, hogy Istennel járni, vele élni. Éppen ezért, ha bölccsé szeretnék válni, azokkal kell körül vennem magam, akik Isten-félő emberek. Az ostobák barátja romlottá lesz, ha nem vigyázunk azokra az emberekre, akik befolyásolnak minket, ha legközelebbi társaink olyan emberek, akik nem félik Istent, nem járnak vele, nem dicsőítik Őt, akkor az nem vezet jóra az életünkben, sőt! Olyan emberekkel kell közösségben lennem, tehát akik követik a Mestert, akik a hétköznapokban is megélik mindazt, amire Isten hív bennünket.

Ugyanakkor a mindennapok forgatagában rengeteg társaságba keveredünk, hiszen közösségben élünk. Közösségben vagyunk a családjainkban, a munkahelyünkön, a lakóhelyünkön, a baráti társaságokban. Találkozunk olyanokkal, akik a romlás útján járnak. Akik ugyan lehet, hogy a világ szerint bölcsek, de Isten szerint ostobák: szeretetlenek, hűtlenek, önzők, másokat lenéző, és eltaposó, kihasználó emberek. A kérdés az, hogy vajon ők hatnak rám, vagy én vagyok rájuk hatással? Mai igénk nem csak arra szeretne tanítani bennünket, hogy mi keressük a bölcs embereket a környezetünkben, hanem arra is hív, hogy mi váljunk olyan bölcs emberekké, akik hatással vannak mások életére. Azaz, váljunk sóvá, világossággá! Bölcsekké, akik továbbadják mindazt, amit megtapasztaltak az Isten szeretetéből, a vele való kapcsolatból, a tőle kapott kegyelemből.

Imádság

Mennyei Atyánk! Engedd meg, hogy az élet útját bölcs társakkal járhassuk be! Segíts bennünket meglátni mindazt az életünkben, ami rossz hatást gyakorol ránk, és engedd meg, hogy ne csupán meglássuk ezeket, hanem a Lélek meg tudjon tisztítani tőlük. Így kérünk Urunk te légy Mesterünk, hogy mi magunk is világossággá, bölcs társasággá váljunk közösségeinkben! Ámen