„Ha dicsekednem kell, a gyöngeségeimmel dicsekszem.” (31)

A mai Igénk első hallásra talán furcsának, sőt kissé szokatlannak tűnhet. Pál apostol „dicsekszik”. De mi ez a dicsekvés? Miért sorolja fel részletesen szenvedéseit, üldöztetéseit, fáradozásait? Nem éppen azt tanítja Jézus, hogy alázatosak legyünk?

Ahhoz, hogy megértsük, miért írja Pál mindezt, meg kell értenünk a korinthusi gyülekezet helyzetét. A gyülekezetet olyan tanítók zavarják meg, akik kívülről csillogónak, hitelesnek, sikeresnek tűnnek. Ők azok, akiket Pál „álapostoloknak” nevez. Ezek az emberek kétségbe vonják Pál tekintélyét, és magukat próbálják felnagyítani. Azt mondják: „Mi többet tudunk, mi látványosabbak vagyunk, mi erősebbek vagyunk, mint ez a szenvedő Pál.”

És ekkor Pál egy különös eszközhöz nyúl: elkezd „dicsekedni” de nem dicsőséges tettekkel, hanem szenvedéseivel, gyengeségeivel.

Pál ironikusan kezd: ha a korinthusiak a dicsekvést szeretik, akkor hadd dicsekedjen ő is, de másképp. Míg a hamis tanítók erősségeiket hangsúlyozzák, Pál a gyengeségét. Ez mélységes üzenetet hordoz: Isten országa a világ értékrendjének fordítottja.

A világ az erősekre néz fel. Aki sikeres, aki gazdag, aki karizmatikus azt követik. De Isten másképp lát: „Ami a világ szemében bolondság, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket” (1Kor 1,27).

Ez ma sincs másként. Könnyen elbűvölnek bennünket a külsőségek. De vajon látjuk-e a gyümölcsöket? A szolgálat valódi tartalmát?

Pál nem hőstetteket sorol fel, hanem szenvedéseket:

• Ötször kapott 39 korbácsütést a zsidóktól.
• Háromszor megverték, egyszer megkövezték.
• Hajótörés, éhezés, szomjazás, fáradság, éjszakázás, veszélyek mindenhol: folyón, városban, úton, saját testvérek között is.

Ez nem önsajnálat, nem panasz. Ez bizonyságtétel. Pál ezzel mutatja meg, hogy az apostoli szolgálat ára nem dicsőség, hanem áldozat.

Gondoljunk bele: hányan vállalnánk ilyen életet? Hányszor mondjuk: „Ez túl nehéz, nem ezt kértem Istentől.” Pedig lehet, hogy épp ez a nehéz út az, ahol Krisztus leginkább formál bennünket.

És figyeljük meg: nemcsak a testi szenvedésről beszél, hanem a lelki teherről is. Nem a pozíció a fontos, hanem az emberek. Nem az, hogy mit nyer, hanem hogy kit szolgál. „Ha dicsekednem kell, a gyöngeségeimmel dicsekszem.”

Pál a damaszkuszi történetet idézi fel. Ez az ő menekülése egy kosárban nem éppen hősi epizód. De mégis ezzel „dicsekszik”. Miért? Mert ebben is Isten kegyelme, gondviselése mutatkozik meg. Pál azt akarja, hogy minden dicsőség Istené legyen, ne az övé. Az ő szolgálatát nem emberi erő hajtja, hanem isteni elhívás és kegyelem.

Azt üzeni számunkra: Ne félj a gyengeségtől! Nem az erő a bizonyíték Isten jelenlétére, hanem a gyengeségben megmutatkozó kegyelem. Lehet, hogy te is gyengének érzed magad de Isten így akar használni. Az igazi szolgálat ára a szenvedés. Aki Krisztust követi, vállalja a keresztet is, vegye fel mindenki a maga keresztjét... Ez nem könnyű út, de áldott út. Ne a külsőségek alapján ítélj! Ma is sok a „hamis apostol” csillogás, siker, elvárások. Vizsgáljunk meg mindent az Ige alapján! Istené minden dicsőség. Minden, amit elérünk, Isten kegyelme. Dicsekedjünk Krisztussal és ne magunkkal.

Pál sem nem volt tökéletes, de szenvedései, küzdelmei által világosan megmutatkozott benne Krisztus. Ő nem a saját erejére támaszkodott, hanem Isten kegyelmére. Ebben példakép számunkra. Bárcsak mi is így tudnánk „dicsekedni” nem a sikereinkkel, hanem azzal, hogy Isten kegyelme megőrzött minket még a legnagyobb gyengeségeinkben is. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen.

Imádság

Mennyei Atyánk, minden vigasztalás Istene!

Hálát adunk Neked azért, hogy szent Igéden keresztül ma is tanítasz és formálsz bennünket. Köszönjük, hogy Pál apostol példáján keresztül megmutattad: a szolgálat nem dicsőségről és emberi erőről szól, hanem alázatról, kitartásról és a Te kegyelmedről.

Urunk, valljuk: sokszor gyengék, esendők, kétségekkel küzdők vagyunk. Sokszor nem értjük, miért kell nehézségeken átmennünk. De köszönjük, hogy ma emlékeztettél: amikor gyengék vagyunk, akkor vagyunk erősek mert a Te erőd a mi gyengeségünkben teljesedik ki.

Kérünk, taníts minket is úgy élni és szolgálni, mint Pál: nem magunkat magasztalva, hanem Téged dicsőítve minden körülmények között. Bocsásd meg, amikor a könnyebb utat választottuk, vagy másokat külsőségek alapján ítéltünk meg. Tisztítsd meg szívünket, és tedd alázatossá lelkünket, hogy egyedül Veled dicsekedjünk.

Te vagy az, aki megőrzöl, felemelsz, és célhoz juttatsz minket, nem a mi érdemünkért, hanem Jézus Krisztusért, a mi Urunkért. Ámen.