„…nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” (18)

Korunk egyik legnagyobb kihívása a „mérés/ méricskélés/ összehasonlítás kényszere”. Mindent mérünk: sikert, eredményeket, követőtábort, népszerűséget, sőt még a lelki érettséget is próbáljuk mérni legtöbbször másokhoz hasonlítva magunkat. Ez a gondolkodás sajnos a gyülekezetekbe, szolgálatokba is beszivárgott. Pál apostol azonban éles kritikát fogalmaz meg azokkal szemben, akik önmagukat ajánlják, és magukat mérik másokhoz.

Nézzük meg , mit üzen ez az Igerész nekünk mai keresztyénnek!

„Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak.” Pál itt nem általánosságban beszél, hanem egy konkrét problémát tár fel: néhány önjelölt „apostol” önmagát mások fölé helyezi, mert saját mércéje szerint kiválónak tartja magát. Ez a viselkedés veszélyes, mert eltereli a figyelmet Krisztusról, emberi elismerést keres Isten helyett, másokat leértékel, önmagát pedig fölmagasztalja.

Vajon te és vajon én milyen mérce szerint értékelem, értékeled saját életedet, szolgálatodat? Másokhoz hasonlítva, vagy Krisztushoz mérve?

„Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával.”

Pál tudta, hogy mi az ő elhívása és hatásköre: nem akar mások területére betörni, és nem próbálja kisajátítani más munkáját. Ez mély alázatot és belső szabadságot mutat. Nem próbál mindenkinek megfelelni csak egyedül Krisztusnak. Nem félt attól, hogy „kevesebbnek” tűnik másoknál, békességben él azzal a küldetéssel, amit kapott. Olyan sokszor ezt kellene nekünk is megtanulni, azt ami a mi feladatunk. Elfogadjuk-e Isten által kijelölt helyünket a közösségben, vagy mindig más helyen, helyzetben szeretnénk lenni?

„Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.”

Pál egy Jeremiásból vett idézettel zárja gondolatmenetét (Jer 9,23) ne a saját bölcsességünkkel, hatalmunkkal vagy gazdagságunkkal dicsekedjünk, hanem azzal, hogy ismerjük az Urat. Ne mérjük magunkat másokhoz. Az önhasonlítgatás kétféle csapdához vezet: vagy gőghöz, vagy kisebbrendűségi érzéshez. Keressük Isten által kijelölt teret az életünkben. Ott virágzunk, ahol Ő elültetett minket nem ott, ahová mi erővel betolakszunk. Dicsekedjünk az Úrral! A legnagyobb dicsőség az, ha Krisztust tükrözzük az életünkkel és nem az, ha a világ tapsát elnyerjük.

Kedves Testvérem, lehet, hogy nem te leszel a legnépszerűbb, a legelismertebb, a legtöbbet emlegetett hívő vagy szolgáló. De ha az Úr ajánl téged, ha Ő mondja rád: „Ez az én hűséges szolgám” akkor semmi más nem számít. Ne emberek tetszését keressük, hanem Isten akaratát. Gondoljunk Jézusra, amikor bevonult Jeruzsálembe nem kezdett el úszni a dicsőségben, és nem mondta azt, hogy jó, válasszatok királyotokká, hanem végig az a cél volt előtte amiért elhagyta a mennyei világot és eljött erre a földre. Miért jött? Meghalni, szenvedni, győzelmet aratni a halál felett. Ugye érezzük, jött szenvedni és mégsem tért le arról az útról melyet az Atya rá bízott. Adja az Úr, hogy mi is az Ő akarata szerint járjuk végig életünk útját. Ámen.

Imádság

Drága jó Istenünk!

Köszönjük, hogy Igéd ma is élő és ható. Köszönjük, hogy figyelmeztetsz: ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, ne emberek mércéje szerint értékeljük magunkat, hanem a Te szemed tükrében lássuk, ki vagyunk valójában.

Urunk, bocsásd meg, amikor saját dicsőségünket kerestük. Amikor fontosabb volt számunkra az emberek elismerése, mint a Te jóváhagyásod. Taníts meg újra alázatra, és arra, hogy minden, amik vagyunk, minden, amit elértünk, Tőled van.

Kérünk, mutasd meg nekünk azt a helyet, azt a szolgálatot, amit Te jelöltél ki számunkra. Ne engedd, hogy mások útját irigyelve elfeledjük saját elhívásunkat. Add, hogy ott legyünk hűségesek, ahová Te helyeztél minket.

Urunk, hadd dicsekedjünk egyedül Veled! Ne önmagunkkal, ne eredményeikkel, hanem azzal, hogy ismerhetünk Téged, hogy Te vagy az igazi dicsőségünk, reménységünk. Engedd, hogy életünk Rólad szóljon csendesen, hűségesen, rád mutatva.

Áldj meg minket és közösségünket azzal az alázattal, amellyel Pál is szolgált, és azzal a bátorsággal, hogy csak a Te dicsőséged számítson. Jézus Krisztusért kérünk hallgasd meg imádságunkat. Ámen.