"Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig, mint kényszerű adomány.” (5)

Kedves Testvéreim!

Képzeljük el, hogy olyan élethelyzetbe kerülünk ahol mindenki ajándékot ad valakinek, de nem azért mert szereti, hanem mert muszáj, vagy azért, mert mások látnak. Mennyire más érzés, ha szívből adunk ajándékot, szeretetből és nem kényszerből. Erről szól a felolvasott rövid Igeszakasz. Arról, hogy van, amikor a legapróbb dolgok mutatják meg, mi van a szívünkben, ilyen dolog egy önkéntes segítség, egy megosztott falat kenyér, vagy egy előre eltervezett szívből jövő adomány. Pál ebben a részben nem csak anyagi támogatásról beszél, hanem az adakozás mögötti lelki példamutatásról is.

„A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget.” Pál ebben a két Igeversben arról ír, hogy a hívőknek természetesnek kellene lennie a segítségnyújtásnak. A keresztyén élet velejárója kell legyen az önzetlenség. Pál emlékezteti a korinthusiakat, hogy az ő buzgóságuk másokat is motiváltak, a lelkesedés átragadhat másokra is. A jó cselekedet, ha szívből jön nemcsak célt ér, hanem tüzet is gyújt másokban. A buzgóságod inspirál másokat vagy csak beszélünk róla? Vajon amit ígérünk azt teljesítsük is? Mert az igazi ajándék nem csak az, amit adunk, hanem az is számít, hogy hogyan adunk. Ha valaki muszájból vagy kötelességből segít, az nem örömteli, de ha valaki vidáman, örömmel ad az szívmelengető, és Istent is örömmel tölti el.

Pál előre küldi a testvéreket, hogy amit megígértek az valóban készen is legyen. „És ha velem makedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi – hogy ne mondjuk: ti – ebben a bizodalmunkban. Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig, mint kényszerű adomány.” Az igazi adakozás nem kényszer, nem szégyen elkerülése, hanem szívből jövő készség - hála Isten szeretetéért. Pál célja nem az, hogy szégyenbe hozzon valakit, hanem, hogy az adakozás áldás legyen mind a megajándékozott, mind az adományozó számára. Amit adunk abban legyen benne a szívünk is, legyen az az ajándék az időnk, legyen az anyagi vagy legyen a figyelmünk, de legyen benne a szívünk, a szeretetünk.

Aranyosi Ervin: Szívedből adni című versében így fogalmaz:

Kipróbáltad már, hogy milyen,
nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt,
jó embernek maradni?

Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott,
hol vár sóvár tekintet.

A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!

A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, önmagad,
s az álmod váljon tetté!

Amit küldesz, majd azt kapod,
a szeretet sosem vész el.
Jöhetnek bajok, viharok,
ne szállj szembe a széllel.

Csak tedd a dolgod csendesen
és szépítsd kis világod!
S meglátod álmod létre kel,
s megnő apró „virágod”.

Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!
Tárd ki ajtód és ablakod,
és sóhajtsd világgá: ÉLEK!

Isten önként, örömmel és szeretetből adta önmagát értünk Krisztusban, ha Ő így adott, mi is szívből adjunk, örömmel, egymás javára. Nem tudom, hogy téged mire hív most az Isten, de bármi legyen azt kívánom, hogy mindannyiunk szolgálata, munkája áldás legyen mások számára az Isten dicsőségére. Ámen.

Imádság

Mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked, hogy Te vagy minden jó ajándék forrása. Te nem tartottad vissza még a legnagyobbat sem, a Te Fiadat, Jézus Krisztust, hanem önként, szeretetből adtad értünk, hogy életünk legyen, és bőségben legyen.

Köszönjük, hogy arra hívsz minket is, hogy kész szívvel, önként és örömmel adjunk – nem kényszerből, nem dicsekvésből, hanem a Te szeretetedből fakadó hálaadásból. Taníts minket meglátni a szükséget mások életében, és adj bátorságot, hogy válaszoljunk rá – időnkkel, figyelmünkkel, javainkkal, szívünkkel.

Urunk, kérünk, formáld a szívünket olyanná amely nemcsak beszél a szeretetről, hanem él is benne. Hadd legyen a mi buzgóságunk mások számára is példa és bátorítás.

Segíts, hogy amit ígérünk, azt ne halogassuk, hanem örömmel vigyük végbe. Adj nekünk bölcsességet a tervezésben, hűséget a megvalósításban, és örömet abban, hogy áldás lehetünk mások számára.

Végül kérünk, Urunk, őrizd meg szívünket a képmutatástól és az önzés minden formájától. Tedd az adakozásunkat nemcsak hasznossá, hanem áldássá – amiben Te is gyönyörködsz. Ámen.