„Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok. Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet.” (16-18)

Pál apostol azzal kezdi ezt az Igeszakaszt, hogy hálát ad, „Hála legyen Istennek, aki értetek ugyanezt a buzgóságot adta Titusz szívébe. Mert megkapta ugyan a bátorítást, de buzgóbb lévén, önként ment el hozzátok.” Ez az Ige kifejezi azt, hogy Pál nem csak a cselekedetekre figyelt, hanem arra is, hogy Isten buzdította Titusz szívét, mert Isten nemcsak feladatot bíz az emberre, hanem felkészít minket a feladatra, mielőtt elküld, előtte formál, alakít minket, a gondolkodásunkat, a szívünket, a lelkünket. A szolgálatot nem lehet csak kötelességből végezni. Kell, hogy belső indíttatásból, szívből fakadjon. Ez nem csak Pál apostol idejében volt így, hanem így van ma is. Ha szolgálni akarunk, először kérjük Istent, hogy adjon buzgóságot a szívünkbe. Tegyük fel magunknak a kérdést, mi buzdít minket, Isten Lelke vagy külső kényszer?

Pál elküldi Tituszt a szolgálatra, elküldi az Isten Lelkének buzgóságával, de nem egyedül küldi, hanem társat is küld vele. Így olvassuk, „Elküldtük vele együtt azt a testvért is, akinek az evangélium hirdetésével szerzett jó híre bejárta valamennyi gyülekezetet.”

Elküld vele egy olyan testvért, aki kipróbált ember, aki sokszor bizonyult buzgónak. Fontos kiemelni, nem véletlen, hogy Titusz nem megy egyedül, mindez arról tanúskodik, hogy a szolgálat közösségi ügy nem pedig egyéni hőstett. Fontos, hogy legyen mellettünk valaki, aki támogat, ha elfáradunk, fontos a megbízhatóság, elszámoltathatóság. Isten népének együtt kell szolgálnia, egymást erősítve.

Ma sincs ez másképpen, ma is szükség van ilyen testvérekre, akiket Isten Lelke vezet, és akikről tudjuk, hogy szívből, tisztán szolgálnak.

Pál hangsúlyozza, hogy az adománygyűjtés nem a pénzről kell, hogy szóljon, nem az a cél, hogy az embereknek megfeleljünk hanem, hogy Isten dicsőségét szolgáljuk. De akkor, amikor azt mondom, nem az embereknek kell megfelelnünk, tudnunk kell, hogy úgy kell élnünk, hogy másokat ne botránkoztassunk meg: „mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.”, írja Pál. Ez emlékeztessen bennünket arra, hogy minden szolgálatnak belső, Isten felé irányuló és külső, vagyis az emberek felé irányuló oldala is van.

A 23. versben Pál jellemzi Tituszt. „Akár Tituszról van szó, aki nekem társam és közöttetek munkatársam, akár a mi testvéreinkről, a gyülekezetek küldöttei ők: Krisztus dicsősége.” Ez a legnagyobb méltóság, Krisztus dicsősége lenni a világban. Vajon felismerjük e, hogy szolgálatunk Krisztust képviseli? Nem szabad sosem figyelmen kívül hagyni, hogy egy-egy szó, tett, cselekedet is nyomot hagyhat mások lelkében. Ezért kell úgy énünk, hogy tudjuk, minden mozdulatunk Jézus tanítványaihoz méltó legyen. Mindannyian hibázunk, egyikünk sem tökéletes. Gondoljunk az apostolokra, Péter háromszor tagadta meg Jézust. A Gecsemáné kertben nem tudtak virrasztani a tanítványok, elaludtak és Jézus mégsem tagadta meg őket, nem mondta, hogy nekem nem kellettek. Mert látta, hogy Péter megbánta, amit tett, mert látta, hogy a tanítványok lelke ugyan készen állt, de a testük még erőtlen volt. Jézus az egyetlen ember és Isten, aki bűntelenül járt ezen a földön, és mégis Ő az, akinek vállát mindannyiunk bűne nyomta. És vitte a keresztet érted és értem, és szenvedett miattunk szörnyű kínok közt és legyőzte a halált. Mindig belőle merítsünk erőt, Tőle kérjük, hogy formáljon minket. Adja a minden kegyelem Istene, hogy minden szavunk, tettünk, cselekedetünk Isten dicsőségét szolgálja. Ámen.

Imádkozás

Mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked, hogy a szívünkbe helyezed a testvéreink iránti buzgóságot, ahogyan Titus szívében is munkáltad azt. Köszönjük, hogy embereket küldesz mellénk, akik nemcsak a szavukkal, hanem az életükkel is bizonyságot tesznek Rólad.

Köszönjük azokat, akik tiszta szívvel, jó lelkiismerettel végzik a szolgálatukat, nem saját dicsőségükre, hanem a Te neved magasztalására. Urunk, kérünk, formáld bennünk is ezt a szívet – készségeset, buzgóságot, hűségest.

Segíts, hogy mindenben becsületesek legyünk, tisztán járjunk, és így szolgáljunk Neked és egymásnak. Adj bölcsességet, hogy méltón képviseljük Krisztust a világ előtt.

Áldd meg a közösségünket, hogy egymás megbecsülésében előzzük meg a másikat, hogy egységben és szeretetben munkálkodjunk a Te dicsőségedre! Ámen.