„Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (6)

Ha csak egy dolgot kell mondanom arra a kérdésre, hogy mit köszönhet a kálvinizmusnak az emberiség mindig a kapitalizmust említem. Tudom manapság ez a szó erős negatív felhanggal említendő a világban, de én most nem a jól ismert „rabló” kapitalizmusra gondolok. A felhalmozás, a kereskedelem fellendülése, a hitelezés gyakorlatának változása, ezzel együtt pedig a tudományos világkép fejlődése mind-mind az eleve elrendelés tanításának, a protestáns gondolkozásnak köszönhető. Annak, hogy a protestáns emberek újra felfedeztek egy rég elfeledett bibliai igazságot: gyümölcsiről ismerszik meg a fa. Ez pedig nem jelent mást, mint annyit, hogy üdvösségünket a saját életünk gyümölcsein, így többek között a szorgalmunkon keresztül szemlélhetjük. Isten nem naplopásra teremtette az embert, hanem szorgalmas munkára, már az Édenkertben ezt a parancsot adja: „Műveld és őrizd.”

Ezzel szemben a mai ember legfőbb gondolata a munkáról, hogy az valamiféle szükséges rossz. Valamennyit muszáj dolgozni, hogy megkapjam a fizetésemet és azt a kedvteléseimre tudjam elkölteni. A henyélést, a puszta élvezet keresést szokás ma bálványozni, példaként emelni a többi ember számára. Tulajdonképpen nagyszüleink mondása is ezzel összefüggésben cseng vissza az emberek fülében: „Tanulj fiam, hogy ne kelljen annyit dolgoznod!” Mindenki úgynevezett passzív jövedelemre szeretne szert tenni. Várva várják sokan az alapjövedelem bevezetését, amelyért nem kell dolgozni, amit csak el kell költeni. Egyre kevesebb a rendezett udvar, a veteményes kert, a baromfi udvar a falvainkban is, mert miután haza megy az ember a munkából már nem akar dolgozni semmit. Gyorsételeket eszünk, mert nincs kedvünk főzni. A mozgáshiánytól és a rossz minőségű élelmiszerektől pedig egyre több betegség kínozza az embereket. „Így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.”

Bármilyen munkát is végzünk, fontos látnunk, hogy annak nem az kell legyen a fő célja, hogy fizetést szerezzünk, nem is az, hogy a munkaadónk hasznát növeljük. Keresztyén emberként minden tevékenységünkben Isten még nagyobb dicsőségéért kell munkálkodnunk. Az istenfélő ember szorgalmas, mert nem a főnöke kedvéért, nem a fizetésért, nem a puszta megélhetésért, létfenntartásért dolgozik, hanem Isten dicsőségére. Istenünk hatalmas kegyelme pedig az, hogy mindez meg is látszik a hittel élő emberen, mert a munkahelyén is másokat ösztönöz a leglehetetlenebb körülmények között is. Mert építi, szépíti környezetét. Mert aktív tagja a közösségének, és nem vár érte jutalmat, boldog, hogy mindenben Urának szolgálhat.

Imádság

Teremtő Uram. Köszönöm, hogy Te céllal alkottál meg engem, és hogy minden napon céljaid megvalósításában fáradozhatom. Köszönöm, áldásaidat, megerősítő kegyelmedet. Kérlek add, hogy mások számára is példává lehessek szorgalomban, hitben és örömben. Így könyörgöm add, hogy minél többen felismerhessék a Te Kegyelmedet, és hálából szolgálhassanak egyedül neked. Ámen.