"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak." (7)

A zsidóság körében hosszú időn át élt egy legenda a jeruzsálemi templom kincseiről. A templom pusztulása előtt elrejtették a templom értékes kincseit. A hagyomány szerint minden feltűnést mellőző egyszerű cserépedényekbe helyezték és új rejtették el az avatatlan szemek elől, hogy egykor majd vissza kerülhessenek méltó helyükre. A korabeli emberek képzeletét lázban tartotta, hogy milyen nagyszerű lenne valahogy szert tenni a mesés kincsekre. Egyszerű cserépedény, feltűnést kerülő törékeny külső, s mégis hatalmas kincset rejt.

Amikor Pál apostol cserépedényről beszél, önmagára gondol, a kincs pedig, ami benne van, az életet jelentő evangélium. Mert mi nagyobb kincsünk lehetne, mint az élet, mégpedig az örök élet. Ha nincs élet, minden más javaink értelmüket veszítik. Pál törékeny testalkatú ember volt, sokszor terhelte betegség. Az ő élete is olyan volt, mint egy törékeny és sérülékeny cserépedény, de amit magában rejtett, az a csoda Pál esetében a kincs, az az élet, amit Krisztustól kapott, és az az evangélium, ami Krisztus megváltásáról szól. Az apostol törékeny testében is megtapasztalta, hogy milyen hatalmas erőt képvisel az örömüzenet, amit hirdet, mert sokak élete gyökeresen megváltozott, miután Krisztus követőjévé lettek.

Sokan ma is abban a hamis önbizalomban élnek, hogy az ő testük fölöttébb ellenálló, olyan, mint egy vastag fémedény, ütés álló és törhetetlen. Az igazság az, hogy mindannyiunk teste olyan, mint egy törékeny cserépedény. Az egyik pillanatban még teljesen ép, a másikban apró darabokra törik. A csoda az, hogy ezekben a törékeny edényekben Isten mégis hatalmas kincset helyez el.

Pál apostol is ezt éli meg mélységes alázattal. A teste és fizikai ereje a törékenységét és a múlandóság sugározza s ennek ellenére szavaival az örök élet evangéliumát hirdeti, mert ezt az élő reménységet kapta attól a Krisztustól, aki a damaszkuszi úton megállította és egy teljesen új úton indította el.

Mindannyiunk földi élete olyan, mint egy törékeny cserépedény, de Krisztus mindannyiunknak elkészítette az örök élet reménységét. Meg kell látnunk, hogy eddig is Isten óvta törékeny emberi testünket a benne lévő kincsért. Hittel kimondhatjuk, hogy nem a múlandóság és a kiszolgáltatottság az utolsó szó, hanem azé az Istené, aki Krisztusban örök életre hív bennünket. Ő meghalt és feltámadt és éppen ezért bátran bízhatjuk az ő szeretetére törékeny földi életünket.