„…Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (6)

Mert nem önmagunkat hirdetjük. A lelkipásztor életének nagy kihívása is kísértése ez. Az ember szívesen hirdeti, szívesen fényezi önmagát. A lelkipásztornak minden egyes igehirdetésre készülve tisztáznia kell magával, hogy amikor szószékre áll nem önmagát hirdeti, nem az önmaga számára kedves gondolatokat mondja el, hanem azokat, amiket Isten Szentlelkétől kapott arra a napra az ige alapján. Nagy alázatra van szükség ahhoz, hogy ne önmagunkat hirdessük, hanem azt, amit Istentől kaptunk a gyülekezet javára és épülésére.

Pál apostolban megvolt ez az alázat. Pontosan tudta, hogy korábban ki volt ő, milyen mélyről érkezett, hiszen Krisztus egyházának üldözője volt, amíg a feltámadt Krisztus meg nem állította a damaszkuszi úton. Apostolságát, szolgálatát, Krisztusban megváltott életét Isten különös kegyelmeként élte meg. Pontosan tudta, hogy mennyire méltatlan és bűnös volt, és Isten mégis megkegyelmezett neki. Világosságot gyújtott az elméjében, hitet ébresztett a szívében. Isten lehetővé tette, hogy helyrehozza, amit elrontott. Nem lett tökéletes, mint ahogy egyikünk sem tökéletes, de Isten megadta neki, hogy a szabadító Krisztus szolgálatába álljon és az élet evangéliumát hirdethesse.

Erről a felismeréséről és erről a háláról beszél az ige, amikor ezt olvassuk, hogy Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

Arról is ír, hogy nem mindenki számára világos az evangélium, amit hirdet. Emiatt el is csüggedhetne, de felismerte, hogy akik számára nem eléggé érthető az általa hirdetett evangélium, azokat elvakította ennek a földi világnak az istene, vagyis a sátán, aki látás helyett vakságot és zűrzavart okoz.

Mai világunkban is erőteljesen látjuk ezeket a jeleket. A sátán bűvöletében élők képtelenek meglátni a Krisztus dicsőségét és szabadító hatalmát. Pedig az evangélium értük is szól. Pál azt a Krisztust hirdeti, aki őt is megszólította és szolgálatába állította. Az élet Krisztusa minket is hív, hogy őt hirdessük. Halljuk meg a hívó szót!