„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (3-4)

Amikor egy kisgyerek elesik, nyilván van fájdalma, de ott van a félelem is, hogy azzal együtt. Sokszor nagyobb a félelem attól, hogy mi történt, mint maga a fájdalom. Mi, bölcs, sokat tapasztalt felnőttek azonban tudjuk, hogy nincs nagy baj, így próbáljuk vigasztalni, lecsendesíteni őket. Néha elég csak elterelni egy fél percre a figyelmüket és már túl is vannak rajta. Az egyik legjobban bevált lehetőség, hogy valamilyen sebet megmutatunk neki és elmeséljük, milyen nagy probléma volt az, mégis itt vagyunk, nincs semmi baj. Ilyenkor azzal vigasztaljuk, hogy mi is kibírtuk, ő i ki fogja.

Pál apostol ugyanerről beszél a korinthusiakhoz írt levele kezdetén. Azt mondja nekik, hogy rendkívül sok nyomorúságon mentek keresztül, de ezek nem csak őket erősítette meg Isten iránti hitükben, bizalmukban, hanem a többi hívőnek, így a korinthusiaknak is vigasztalás lehet bajaikban. És ha valaki sokat szenvedett Krisztusért, az Pál apostol. Hiszen többször megverték, sokszor meg akarták ölni, egyszer meg is kövezték és csak azért hagyták abba, mert azt gondolták, már halott. Minden bizonnyal rengeteg csonttörést elszenvedett, nagyon sok heg boríthatta a testét. De azt mondja Pál, hogy Isten velük volt és ez a szenvedés őket is megerősítheti. Amikor szenvednek, gondoljanak Pálra, aki olyan nyomorúságos kinézetű, hogy kibírta, sőt ebben az összeroncsolt testben is Krisztust magasztalja abban a reményben, hogy egyszer hazamehet: Megváltója várja majd a mennyek dicsőségében.

Tudd így is nézni a szenvedéseidet: lehetnek azok másoknak bizonyságtétel gyanánt. Én a minap éltem meg ezt egy hívő testvérrel beszélgetve, aki éppen akkor veszítette el édesapját. Elmondtam neki, min mentem keresztül én, amikor a szüleimet veszítettem el, és megdöbbentette, hogy mennyi hasonló kérdés, fájdalom, nehézség jutott nekem is, de azt is, hogy Isten hogyan vigasztal, erősít meg.

Mindig legyen előtted, hogy az Úr nem hagy azon felül kísértésbe esni, mint amit el tudsz viselni és a téged ért szenvedésben való vigasztalás Istentől bizonyságtétel, vigasztalás lehet másoknak is.

Imádság

Uram, kérlek, segíts abban, hogy a nekem szabott próbatételeket, szenvedéseket tudjam a Te kezedből elfogadni, alázattal elhordozni és hogy lehessek így mások számára vigasztaló példává szenvedéseikben. Ámen