„Nincs itt, hanem feltámadt.” (6)

Mindig belebotlok abba a húsvéti elbeszéléseket olvasva az evangéliumokban, hogy mennyi negatív állítás sűrűsödik bele ezekbe a beszámolókba. A húsvéti örömhír valójában egy tagadással indul: „Nincs itt”. A kijelentés akár csalódás is lehetne. Olyan, amilyet a saját életünkből is olyan jól ismerünk. Olyan, amilyen az emmausi tanítványok szájáról is visszaköszön ugyanaznap délután: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy…” Az üres sírral szembesülve az emberben óhatatlanul is feltör saját maga hiányának az összessége: a halál hirtelen haragja köszön vissza ránk a tátongó semmit nézve, ami át- és áthatja mindennapjainkat, saját életünket és az emberiség közös életét egyaránt. A „nincs” mindenhol ott húzódik, mint valami árnyék, amit nem lehet lerázni magunkról. Az első tanítványok sem tudják összerakni a képet: túl sok a talány, a hiány, az egymáshoz nem illő részlet. Húsvét első hangja ennek az állapotnak a kinagyítása.

De nagy bajban lennénk, ha itt megállna a híradás. „Hanem feltámadt.” Árnyék csak a fény függvényében létezik. A „nincs itt” nem állapot, nem a végső rendeltetés, az üres sír önmagában semmit nem bizonyít, és az ember sem egyenlő hiányainak összességével. A feltámadás bejelentése nem pusztán egy esemény hírüladása. Egy új dimenzió nyílik meg előttünk. Nem csak arról beszél, hogy Krisztus továbbra is él, létezik, hanem arról, hogy a halál – a végső „nincs” – erői egyszeriben vereséget szenvedtek. Nem véletlen, hogy Pál apostol szerint ezen az egyszerű kijelentésen, „feltámadt”, áll vagy bukik az egész keresztyén tanítás (1Kor 15,14). Mert azzal, hogy ezt elhisszük, valójában nem csak azt mondjuk ki, hogy kétezer évvel ezelőtt egy ember három napi sírban fekvést követően egyszeriben visszatért az életbe; nem is csak valamiféle homályos vagy bizonyos jövőbeli eseményt előlegezünk meg, hanem rábízzuk magunkat teljes mértékben arra a reményre, hogy az Istenben kapott élet minden halál ellenére győz. A húsvéti hit személyes bizalommá növi ki magát az ember szívében. Nincsenek bizonyítékok, a tapintható és érzéki dimenziókon túli valóságot érint meg ilyenkor a lélek. De egyre növekszik ez a szemernyi mustármag a szívben, hogy minden ellenére az élet győz a halál fölött: a világban és a személyes életünkben egyaránt. Ennek a győzelemnek pedig neve is van: Jézus Krisztus.

Imádság

Feltámadt Krisztus! Látod, hogy a halál erői milyen mértékben fenyegetik világunkat. Látod, hogy saját életünk is sokszor a „nincs”-ek, a nélkülözések és hiányok szorításában vergődik. Kérünk, ezen a húsvéti napon, add a Te feltámadásod örömét nekünk! Ajándékozz meg hittel és bizalommal, hogy a te feltámadásod számunkra is új életet hozott! Ámen.