„Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” (42)

Jézus földi életének és működésének bármely más pontján sokkal kézenfekvőbb és érthetőbb lett volna ezt kérni tőle. Egy-egy sikeres gyógyítást követően például, amikor az ember meggyőződhetett róla, hogy ebben a férfiban hatalmas erők munkálkodnak. Vagy Lázár feltámasztása után, amikor nyilvánvalóvá válhatott, hogy a Názáreti még a halálnak is parancsol. Esetleg a virágvasárnapi tömegben állva vagy a templom megtisztítása utáni percekben, amikor nem is lett volna abszurd arról fantáziálni, hogy ez a mennyei erővel felruházott valaki képes fizikai és spirituális szabadulást is elérni a nép számára. Nagypéntek délelőttjén a körülményeket figyelembe véve megdöbbentő arra a következtetésre jutni, hogy ez a haldokló és megcsúfolt alak bármiféle hatalommal rendelkezne.

Nem tudjuk, ki ez a lator. Ő maga is meg van győződve róla, hogy jogosan szenvedi el a rá szabott büntetést. Rabló, tolvaj, összeesküvő, partizán harcos – ezek a lehetőségek. Mindenesetre nehéz azt feltételezni róla, hogy egy galileai rabbi közeli vagy távoli híve lett volna az elmúlt években. Nem láthatta, mire képes. Nem hallhatta a szavait. Az elmúlt néhány óra vagy perc eseményei mégis arra a bizonyosságra juttatják el, hogy ez a férfi Isten megígért Messiása, aki képes emberi lelkeket az örök uralomba átjuttatni. Azok, akik látták, akik hallották, akik minden szavát és tettét megmérték, most csúfolják. Néhányan látták, ahogy halottat keltett életre. Mégsem hisznek. Ez a lator csak annyit lát, hogy Jézust adják éppen halálra. Mégis hisz. Mindennek ellenére, vagy éppen mindent egybevetve: hisz.

A kereszten uralkodó király, aki teljesen lecsupaszítva egyetlen töviskoronával függ a föld és menny között. Boldog az, aki hitben felfedezi ebben a látványban a mennyei királyság és uralom kifordított logikáját. A lelki szegények, a sírók, a megtörtek, a latrok látják. Azok, akik saját bűneikkel számolva tekintenek az ártatlanul szenvedő Úrra. Övék a paradicsom még ma, az elvesztett és elveszett ártatlanság, az Isten közelsége.

Imádság

Jézus, te, aki semmi rosszat nem követtél el, értem, bűnösért függtél a fán. Áldott légy engesztelő áldozatodért, amit helyettem mutattál be. Emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba! Ámen.