„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (34)

A vakság átka lengi körbe a keresztrefeszítés pillanatait. Szinte már érthetetlen Jézus nagylelkű közbenjárása megfeszítőiért, főleg annak fényében, hogy gúnyos szándékkal bár, de az igazságot függesztik ki a kereszten feje fölé: „Ez a zsidók királya” (Lk 23,38). A tudatlanság enyhítő körülmény, ezt már Pál apostol is saját élete példáján tanulta meg (1Tim 1,13); ezért mondhatta a bálványokba kapaszkodó pogányoknak: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (ApCsel 17,30).

Visszatérő motívum az evangéliumokban és az apostoli iratokban, hogy azok, akik a legképzettebb vallási szakértők és a legbrilliánsabb gondolkodók, igazából a sötétben tévelyegnek. Hahotázva és gúnyokba csomagolva járják körül az Isten igazságát, de vakok arra, hogy felismerjék: a kimondott szavaik valójában saját maguk fölött mondott ítéletek. Rémisztő belegondolni abba, hányszor és hányféleképpen vagyunk képesek beképzelt tudásunkból kimondott igazsággal parazsat gyűjteni a fejünkre. Minden alkalommal, amikor önhitt és felfuvalkodott módon viszonyulunk másokhoz, amikor agyoncsapjuk a törvény nevében a bűnöst vagy a vélt igazsághoz tíz körömmel ragaszkodva áldozzuk fel az embert. Nem tudjuk, mit cselekszünk, és őszintén szólva, nem is engedünk a kétely hangjainak: szemellenzőnket feltesszük, feltűrjük kézellőnket és nekilátunk annak, „amit el kell végezni”.

Fájdalmas, hogy Jézus ezt is tűri. Könyörög azokért, akik akár tudatos tudatlanságot vállalva képesek a halálos ítéletet véghez vinni. Tudjuk, hogy később, a kegyelemmel szembesülve sokan közülük megtörnek. Lehull a szemükről a homály, és beleborzadnak abba, mit követtek el tettleges vagy cinkos hallgatásukkal azon a péntek délelőttön. Ahogy XVI. Benedek mondta a szakasz összefüggésében, Jézus könyörgése ezekért az emberekért mindannyiunk számára vigasztalást jelent, hiszen ő imádkozik „a valóban tudatlanokért, azaz hóhéraiért, és a tudásban bővelkedőkért, akik elítélték őt. A nem tudást ajtónak látja, amely a megtérésre vezethet.” Nehéz átlépni ezen az ajtón. De nagypéntek valósága ma is érvényes, a közbenjáró Jézus pedig szüntelen könyörög érettünk: tudósokért és tudatlanokért, hogy felismerjük a megkerülhetetlen igazságot – végső soron Őt magát.

Imádkozás

Krisztus, bocsásd meg tudatlanságból elkövetett tetteinket, és a felfuvalkodott tudásból fakadó kegyetlenségeinket! Könyörülj rajtunk, és add, hogy megfeszített tested és kiontott véred árán naponként megnyíljon a megtérés kapuja számunkra! Ámen.