”Vigyázzatok magatokra…" (34) "Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt." (36)

Ha valaki nem értette volna az előző részben elmondottakat, Jézus megmagyarázza, hogy mire gondolt. A Tőle megszokott módon: érthetően, példázattal. Hogy a jel olyan, mint a fák hajtásai: amikor ezek megjelennek, mindenki tudhatja, hogy hamarosan itt a nyár. Tehát ha láthatók lesznek a jelek, az a megváltásunk közeledtét jelzi.

A készülődéshez „végrehajtási utasítást” is ad, hogy hogyan lehet felemelt fejjel haladni úgy, hogy ne essen hasra az ember. Azaz mit kell tenni ebben a várakozó időszakban: tartózkodni mindattól, ami elnehezíti a szívet és átmossa az agyat.

Mik ezek?

Három olyan dolgot említ meg Jézus, ami befolyásolja az ember tisztánlátását: a mámort, a részegséget és a megélhetés gondjait. Érdekes, hogy egy szintre hozza ezeket, holott a gondok lehúzzák az embert, a mámortól meg felszabadul. De épp ezért nem reális egyik sem. És ha túl mélyen vagy túl magasan van a fókusz, akkor épp az utat nem látjuk, nagyobb a valószínűsége az elbukásnak. Pláne akkor, ha a közelgő Isten országáról van szó. Ami felismerhetetlen, ha nem az Úrra figyelünk, aki ezt cselekszi.

Mi a megoldás? Legyetek éberek és könyörögjetek – mondja Jézus. Vagyis ha a figyelmünk az Úrra helyezzük és kapcsolatban maradunk Vele, akkor nem fog meglepetésként érni a jövő.

Akkor tudjuk felkészülten, tiszta fejjel és szívvel várni a szabadítást.

„…bizony jövel Uram Jézus!” (Jel 22,20)