„Óvakodjatok az írástudóktól…” (46)

Kettős mérce. Ismerős kifejezés. Egyes embereket, vagy csoportokat megkülönböztetnek, és másként kezelnek, mint a hozzájuk hasonlókat. Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. A zsidó nép lelki vezetői, az írástudók a kettős mérce „kiváló” alkalmazói voltak. A törvényt tökéletesen ismerték, és alkalmazták is, de sosem önmagukra - csakis szűk látókörűen és másokra vonatkoztatva. A törvény felett álltak. Hosszú köntösükkel, amelyet nemcsak a tanításhoz, hanem a hétköznapokban is viseltek, felhívták magukra a figyelmet. Közösségi rendezvényeken a „vipes” helyeket keresték. A tőlük jogi segítséget kérő özvegyek anyagi helyzetével visszaéltek, vagyonukat felélték. Adakozásuk, imádságuk csak a környezetüknek szólt, és nem Istennek, legtöbbjük hitélete csak színjáték volt. Mindeközben kiváló, mindenki felett álló kiválasztottnak tartották magukat, mert a Törvény minden betűjét ismerték. A saját mércéjük szerint ők voltak a legjobbak.

Ne azt keresd, és próbáld görcsösen bizonyítani önmagadnak és másoknak, hogy mivel és miben vagy több, mint bármelyik szeretted, vagy lelki testvéred, így fedezve el saját gyengeségeidet! Egyetlen pozíció, hitbeli megtapasztalás, ékesen elmondott imádság, gyönyörű énekhang, felelősségteljes tisztség sem emel mások fölé. Engedjük, hogy Jézus lehántsa rólunk a látszatot, a felszínt! Kinek a mércéjével tekintünk önmagunkra? Jézus más szempontok alapján nézi az életünket, és ítél meg minket. Ő a szándékot és a szív titkos indítékait keresi és vizsgálja. Olyan jó, hogy mi nem a saját, hanem Krisztus mércéje szerint nyerünk bűnbocsánatot és örök életet! Adjon Isten bátorságot, hogy merjünk a zsoltáros szavaival imádkozni böjtben is, mert csak ezen az úton haladva találunk gyógyulást: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139, 23-24)

Imádkozzunk!

„Szelíd szemed, Úr Jézus, / Jól látja minden vétkemet,
Személyemet ne vesse meg / Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus, / Tekintsen rám, ha roskadok,
Adjon békét, bocsánatot / Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus, / Tudom, hogy vádat is emel;
Vétkeztem én, ítéljen el / Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus, / Elítél bár, lásd, én megint
Csak várom, hogy majd rám tekint / Szelíd szemed, Úr Jézus.” Ámen