„Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás.” (27)

Hittanórákon gyermekekkel beszélgetve több őszinte kérdés is elhangzott már a feltámadással és az örök élettel kapcsolatban: Mit fogunk ott enni? Megismerjük-e egymást? Lehet-e majd ott focizni, vagy telefonozni? Hány évesnek fogunk kinézni? Látnak-e minket előre ment szeretteink? Nem rossz látni nekik, amikor sírunk? Mennyi kimondott és – még több – kimondatlan kérdés fogalmazódik meg bennünk is, amikor bátorságot merítünk szembe nézni azzal a ténnyel, hogy mi is meg fogunk halni. S mi lesz azután? Egyáltalán lesz valami?

A Jézus korabeli szadduceusok, akik a zsidó elit leggazdagabb és legbefolyásosabb rétege voltak, elutasították a feltámadást. Mózes öt könyvét fogadták csak el a Szentírásból, s ezekben az iratokban nem találtak utalást az örök életre. Jézusnak feltett kérdésükkel nem Isten jövendőbeli munkáját akarták még jobban megismerni. Céljuk most is Jézus lejáratása. Egy abszurd, kisarkított helyzetre várnak feleletet Jézustól. Ugyanaz az asszony feleségül ment hét testvérhez, mindegyiket túlélte, de egyikőjüktől sem született gyermeke. Mi lesz velük odaát? Ki kihez tartozik? (A kérdésben vázolt helyzet alapja a levirátus, sógorházasság fogalma. Ha egy férfi örökös nélkül hal meg, fivérének vagy annak híján legközelebbi rokonának feleségül kell venni az özvegyet, és az ebből a házasságból származó fiút tekintették a halott örökösének v.ö.: 5Móz 25,5-6.). A felvetett kérdéssel nemcsak Jézust, hanem magát a feltámadást is nevetségessé akarták tenni. De az ellenfelek terve most sem sikerül.

Jézus válasza egyértelmű. Az Isten gyermekeire váró örök élet nem a jelenlegi meghosszabbítása, sőt a mostani keretek ott már nem is fognak hiányozni és számítani. Mindennapi életünket, kapcsolatainkat most még az idő, a halál és a bűn árnyékolja. Az új égben és az új földön már más törvények között fogunk élni. Bűn nélkül. A tökéletes öröm, boldogság és szeretet állapotában. Mert „Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor15,20) El mered ezt hinni?

Imádkozzunk!

„Előtted arcra esünk, / S kérünk, édes kezesünk:
Részeltess halálodnak / És feltámadásodnak
Drága érdemeiben, / Édes gyümölcseiben.” Ámen