A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” (25)
A vallási vezetők nem adták fel egy pillanatig sem, hogy Jézust tőrbe csalják. Feltesznek neki egy trükkös kérdést: szabad-e a császárnak adót fizetni.
Miért volt ez a – látszólag – tökéletes csapda? Ha Jézus nemmel válaszol, a császár elleni lázítás gyanújába keveredik, hisz állampolgári kötelesség megszegésével vádolhatják meg. Ha pedig helyesli az adófizetést, saját népe és hite árulójává válik. A rómaiak által megszállt zsidó nép lelke legmélyén lázadt az ellen, hogy pénzükkel egy pogány vallást, kormányt és a római elnyomást támogassa. Itt nincs jó válasz. De Isten Fia képes arra, hogy a támadókat saját csapdájukkal szégyenítse meg. Ismeri mindenki szívét. Tudja, hogy mi a valódi motivációnk, amikor keressük Őt!
Egy dénárt mutat fel. Egy munkás napi fizetsége volt. Egyik oldalán a császár arcképe és isteni méltóságát hirdető felirat. Másik oldalán a császár felesége, mint főpapnő. Egy végtelenül megbotránkoztató pénzérme a hithű zsidó számára
Jézus fenti válasza – mai Igénk – mindenkit meglepett. Nem kérdés, hogy a mindenkori uralkodónak joga van az engedelmességünket követelni (amíg az Isten Igéjével nem ellenkezik), hisz egy ország állampolgárai vagyunk. De sose felejtsük – miközben állampolgári kötelezettségeinket betöltjük, egy vezető és rezsim sem tarthat igényt a hitünkre, szeretetünkre, lelkünkre. Jézus válaszában az igazi hangsúly a mondat második felén van. Odaadjuk-e Istennek azt, ami valóban az Övé? Neki nemcsak az adományaink kellenek, naponta néhány perc, hetente legfeljebb egy óra az időnkből. Mindenünkre igényt tart, az egész életünkre, és nekünk kell odaadni az egész életünket!
Azt sem szabad elfejtenünk, igazi jólétünk, azaz üdvösségünk, pártoktól és oldalaktól semleges. A mindenség egyetlen Urától függ, aki a saját képmását égette a lelkünkre, amikor megteremtett és amikor Krisztusban megváltott. Akármennyi réteg is rakódott már rá arra a képmásra, ott van benned! Engedd, hogy a Szentlélek által kirajzolódjon rajtad is!
Imádkozzunk!
Urunk, kérünk, Lelked által emlékeztess minket, hogy
„Nem vagyunk mi magunkéi,
De Jézus vére bére;
Lelkünk, testünk Istenéi,
Az ő tiszteletére.” Ámen