„Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat.” (42)

Gyönyörű tavaszi nap lehetett ez. Az ünnepre sereglő zarándokok menete felért az Olajfák hegyének tetejére, s szemben megpillantotta az út célját, a templomot, mögötte pedig Jeruzsálemet, a szent várost. Látszik a pezsgő élet, régi érzések, történetek elevenednek meg, mindent betölt az ünnepi hangulat. Egy-egy év legjobban várt és legfelemelőbb élménye volt ez. Jézus is ott van a páska ünnepére érkezők között. A külső szemlélő eszével gondolkodva neki még több oka van az örömre, mint a társainak. Ujjongó sokaság veszi körül, és ünnepli a jövetelét. Úgy látszik, révbe ért.

Őt mégis egészen más érzés keríti hatalmába. Sír, de nem az ünneptől, a fogadtatástól elérzékenyülve. Még csak nem is a saját, előre látható szenvedése keseríti el. Mást lát. Előtte is a templom felemelő látványa van, de azé a templomé, amely nem érte el e célját, és porig fogják rombolni. Hiába fáradozott ott Isten szerető gonddal, türelemmel megannyi prófétán és most Fián keresztül is. A nyüzsgő várost látja, amint lázasan készül az ünnepre, de a valóságban vakon rohan a saját vesztébe. Mennyit küzdött, fáradt érte, és nem tudta megmenteni. Nem ismerték fel. Végleg megkeményedtek vele szemben. Úgy látja Jézus a várost, mint nem olyan régen Lázárt, aki fölött győzött a halál. Az azonban mégis engedett a szavára, s a halott életre kelt, de az engedetlenségében megvakult város bezárkózott ezzel a szóval szemben. Menthetetlen. Az alkalmas idő lejárt.

Szép időszak ez, amelyben éppen járunk. Érzik a tavasz a levegőben. A böjt előre vetíti az ünnep közeledtét, élményeket, találkozásokat. Mégsem ettől különleges, hanem attól, ahogyan ezt az időt Jézus Krisztus igyekszik kihasználni: Összegyűjteni, mint a kotlós a csibéit a szárnya mentő oltalmába. Sokféle eszközzel, türelmesen fáradozik azon, hogy megszólítson, feloldozzon, megszenteljen, új életet kezdjen bennünk. A tét és a kockázat mégis nagy: Felismerem-e őt fáradozása közben, s kész vagyok-e együtt munkálkodni vele? Ha igen, azon nem könnyhullatás, hanem öröm lesz a mennyben, és áldás a földön.

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Segíts ma is felismernem és járnom azt az utat, amelyen keresztül békességre hívsz. Ámen