„… akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (26)

Jézus Jeruzsálem felé közeledett. Felfokozott várakozás kísérte a szent városba érkezését. Azt gondolták, hogy amint odaér, azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Átrendezi a hatalmi viszonyokat, és igazságot teremt a maguk elgondolása szerint.

Hogy érthetővé tegye a helyzetet, Jézus példázatot mond egy nemes emberről, aki távoli országba utazott, hogy ott királyságot szerezzen, s azután visszatérjen. Abban az időben a példa konkrét név nélkül is egy nem régi történet alapján volt igazán érthető. Kr. előtt 4-ben, Nagy Heródes király halálát követően a fia, Archelaosz Izráelből Rómába ment, hogy a császártól, mint a megszálló hatalom uralkodójától királyi címet kérjen, amivel hazatérve otthon feljogosítottan uralkodhat. Jézus azt mondja, hogy az Isten országa (királysága) látható megjelenésének ugyanez a rendje. Neki el kell mennie, s amikor felhatalmazást kap erre, visszajön, hogy immár látható formában is mindenek fölött uralkodjék. Tehát ez egészen biztosan nem akkor és azonnal fog bekövetkezni. De a közbülső időnek nagyon fontos szerepe van. Most erre kell figyelni. Mert az elutazó nemes ember 10 szolgájára egy-egy minát (mai értéken körülbelül kétmillió forintot) bízott, hogy amíg távol van, ezt kamatoztassák. A célja világos: fáradozzanak azon, hogy amikor visszajön, a királysága minél gazdagabb legyen. A pénz alkalmas volt erre. Aki várja az ő királyságát, az munkálkodjon együtt érte. Most ez az idő következik. Kitüntető feladat, de komoly felelősség is, mert a király megérkezésekor el kell vele számolni. Erről a példázat meglepő határozottsággal tanúskodik. Aki nem gyarapítja, attól az egy minát is elveszik.

A jogos kérdésünk az, mire utal ezzel Jézus. Mit ad Ő arra az időre, amíg távol van, amivel országát építeni lehet, amíg visszajön? A választ a Mk 16,15-ben így találjuk: „Ezután ezt mondta nekik: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Az evangélium alkalmas arra, hogy általa Isten országa gyarapodjék. Amint a nemes ember nem szabta meg, hanem a szolgáira bízta, milyen formában kamatoztassák a neki adott minát, úgy Jézus is szabaddá tette az övéit arra, hogy olyan formában hirdessék, éljék oda mások elé az evangéliumot, ahogy azt az adott helyzetben célszerűnek látják: szóval, bizonyságtevő élettel, lehajló szolgálattal. Ezt az időt éljük. Mert az evangélium nem csupán a tanítvány gazdagítására adatott, sokkal fontosabb céllal bízta ránk az Úr.

Imádság

Istenem, segíts úgy élni az evengéliumoddal, hogy azt másokat is megszólíthasson és megújíthasson! Ámen