Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. (11)

Annyira emberi, amit ebben a történetben olvasunk. Látjuk a világ gonoszságát, látjuk a káros hatásokat, de magunknak mindig felmentést adunk. Persze a többiek ilyenek és olyanok, de én, én persze más vagyok. Nekem mindig van egy jó magyarázatom, egy megfelelő indokom, hogy mit miért csinálok. Én néha-néha elmegyek templomba, mert tulajdonképpen hiszek. Persze, nem úgy, ahogy a Biblia elénk adja, csak úgy, a magam módján. Nem úgy, ahogy az egyház tanítja, mert mindent elferdítenek, csak a pénztárcámat nézik. Nem kell ahhoz lelkész, hogy értelmezzem az igét, ahhoz, hogy imádkozzam. Mondjuk nem is olvasom az igét és nem is gyakran imádkozom. De azért sokkal jobb vagyok, mint a szomszéd fickó, aki tegnap olyan fellengzősen szállt be abba a szuper verdába. (Ki tudja miből harácsolta össze.) Én bezzeg tisztességesen dolgozom, adózom rendesen, hazaviszem a pénzt, gondoskodom a családomról. A másik szomszéd most hagyta el a feleségét és a két gyerekét. A harmadik elissza lassan a család vagyonát. Oh, a munkatársaimról már csak ne is beszéljek, na, azok aztán! Mindent megtesznek egy kis plusz pénzért, még a lelküket is eladnák!

Én azért karácsonykor voltam templomban, örült is nekem a lelkész, hívogatott a következő alkalomra. No, de azért oda már nem megyek el. Még mit nem, azok közé? Ott lesz a szomszéd is.

Szomszéd a hátsó sorban: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

Imádság

Drága Istenünk! Olyan könnyű a másik szemében észrevenni a szálkát, s olyan könnyű magunkat minden alól felmenteni, mindenre adni valami jó magyarázatot, amivel igazoljuk tetteinket. Urunk! Add, hogy elnémuljunk! Add, hogy a te igazságod fényében lássuk meg magunkat! Ne legyen semmi bennünk, amit ne világítanál át. Kérlek, tisztíts meg, add, hogy a te egyszeri áldozatod gyümölcsöt teremjen bennem, s ezentúl ne a rossz mellett, hanem a jó mellett tudjak dönteni. Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Ahogy Lackfi János írja Nagy kád víz című versében:

Uram, vasvilláddal jöjj,

Hajigáld ki szívemből

A trágyát és az almot,

Neked van rá hatalmad.

Gyenge vagyok, mint lárva,

Keljek ki a világra,

Semmi vagyok, kék lepke,

Ültess rá a kezedre!