„Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr.” (43-44)

Bizonyos vallási irányzatoknak sajátja az önostorozás, sőt egyesek egyenesen úgy gondolják, hogy minden, ami a fizikai világhoz tartozik az rossz és gyűlölendő. Mintha a világ megtagadása abban kellene kimerüljön, hogy minden, ami a testet szolgálja az ördögtől való. Csak a lélek számít, illetve a keresztyén embernek kötelessége gyűlölnie önmagát. Ez az ige pedig mintha ezeket az állításokat húzná alá vastag vonallal, hiszen ezt olvassuk: „Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt.” Tényleg az önutálat lenne a mennyek országába vezető ösvény? Éppen ellenkezőleg. Amíg nem tagadod meg a bűneidet, és nem undorodsz meg mindazoktól a dolgoktól, amiket tettél, amikre a bűn indított téged, addig nem tudod szeretni magadat. Mert csak szolga vagy a saját testedben, vagy öntudatlanul, vagy teljes tudatosságból szolgálod a bűnt, mert azt hiszed ez kell, ahhoz, hogy egyszer végre el tudd fogadni magadat. Fel kell építened egy karriert bármi áron, hogy szeresd az életed. Pénzt kell szerezz, ha kell tisztességtelenül is, hogy szerethesd magad, mert mindened megvan, amire vágytál. Meg kell találd a felelősöket, akik sérelmet okoztak neked, hogy bosszút állva megbékélhess a múltaddal. az önzőség nem önmagunk szeretete, hanem önmagunk és mások gyűlölete, hiszen míg magamnak akarok még valamit megszerezni, addig nem vagyok megelégedve azzal ami vagyok, azzal, amim van. A keresztyén hit ezzel szemben azt jelenti, hogy meggyűlölöm az önszeretet útját, és a szeretetemmel, a vágyaimmal, céljaimmal Isten felé fordulok, hogy az Ő szeretete által megtanuljam valóban szeretni a valódi önmagamat, azt, akinek Isten szerint lennem kell, nem pedig azt akivé szerintem kellene válnom.

Isten nem azért könyörül rajtad, mert van benned valami, ami érdemessé tenne erre, nem azért amit elértél, hanem mert szeret téged, és azt akarja, hogy te is tanuld meg szeretni végre magadat, nem azt akivé szerinted, mások, vagy a világ szerint válnod kellene, hanem azt, akivé Isten teremtett téged. Vannak gyűlöletes bűneid, vannak utálni való tulajdonságaid, vannak rossz döntéseid, melyeket neked is utálnod kell. Isten azonban mindezek ellenére is szeret téged, és azt akarja, hogy te is szerethesd magadat. Engedd hát, hogy kegyelme által formáljon! Engedd, hogy kiszakíthasson a bűnből, és megújíthasson. Engedd, hogy szeressen, hogy általa te is képes légy szeretni másokat, bűntől, fogyatkozástól, hibáktól terhelteket, amilyen te is vagy, hogy a szeretetben együtt formálódhassatok arra a képre, amilyennek Isten akar látni titeket.

Imádság:

Istenem! Nem szeretem magamat, mert annyi sok rossz van bennem, annyi vétkem van, annyi nyomorúságom, annyi mindent szeretnék még elérni az életben és képtelen vagyok rá. Enged, hogy felismerhessem, hogy te mindennek ellenére mégis annyire szeretsz, hogy egyszülött fiadat adtad értem, mert nem azért vagyok értékes számodra amit tenni tudok, vagy amit megtudok szerezni, hanem mert Te értékesnek teremtettél. Engedd, hogy benned és általad megláthassam valódi értékeimet, hogy megtanulhassam szeretni azt ami te vagy, amit tőled kaptam, és így megláthassam milyen értékes általad a másik ember is. Ámen