„Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így szól az én Uram, az Úr. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt!” (30)

A mindennapi tapasztalat mintha ellene mondana az igének, ezt éljük mindennap és emiatt tesznek még ma is sokan szemrehányást Istennek. Ma például nagyon könnyű igazolni azt a mondást, hogy „az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle.” A legegyszerűbb példa erre a klímaváltozás sokat szajkózott kérdésköre. Őseink egy elhibázott utat választottak, elkezdték kizsákmányolni a bolygót, túlhasználni a készleteket, szennyező anyagokat szórtak el mindenütt, szénmonoxiddal szórták tele a légkört, és most mi viseljük ennek a következményeit. Gyermekek egy életen át próbálnak valahogyan kitörni abból a helyzetből, amit szüleik bűnei miatt örököltek. Számtalan ember küzd különböző lelki sérelmekkel a gyermekkorában elszenvedett traumák miatt. Sőt a környezet, a felettesek, a vezetők számtalan bűne is rajtunk fejti ki a hatását. Tehát nem a saját bűneink miatt bűnhődünk – mondhatnánk sokszor úgy tűnik talán joggal. Ki téved? Isten talán csak mentegetőzik az igében, vagy Ezékiel próbálja mentegetni az Urat?

Talán ennek a kérdésnek az őszinte megválaszolása az egyik legnagyobb keresztyén próbatétel, éppen ezért sokan éppen ezt próbálják valahogyan megkerülni, és ezzel távol szakadnak Isten kegyelmétől. Mert a rossz minták ott vannak a mi életünkben is, mert őseink bűnei bennünk is munkálnak, mert mi sem vesszük komolyan azt, hogy változtatnunk kellene a vásárlási szokásainkon, ésszerűsítenünk kellene az energiafogyasztásunkat. Nem tartunk önvizsgálatot, így nem vesszük észre, hogy nem a környezetünk és a szüleink tartanak vissza bennünket, hogy kitörjünk a rossz körülmények közül. Mert a traumáinkra valaki mástól várjuk a megoldást és nem nézünk szembe velük mi magunk, így nem is tudjuk azokat Isten elé vinni, hogy Ő adhasson gyógyulást. Nem bűnhődünk mi az atyák bűne miatt, mert azok a mi bűneink is.

Másrészt pedig talán azzal kapcsolatban is vitába szállunk Istennel, hogy miért minket bűntet, miért nem a gonoszakat. Az igazság azonban az, hogy a bűn hatása mindannyiunk életében ott van, mert nincs igaz ember egy sem.

Isten mégis következetlen. Következetlen, mert bár megengedi, hogy bűneink miatt próbákon kelljen keresztül mennünk, mégsem engedi, hogy a bűneink legsúlyosabb következményei bennünket súlytsanak. Mindannyian megérdemelnénk az igazságos ítéletet, ám mégis az Ő Fia szenved helyettünk, mégis Jézus Krisztus, halt meg helyettünk. Ez a következetlenség azonban mégis egyetlen dologra mutat, hogy Isten egyetlen dologban a végsőkig következetes méghozzá a z emberek iránt való szeretetében. Következetes, mert bár mindannyian bűnhődést érdemelnénk, Krisztusba vetett hit által mégis lehet szabadulásunk a szüleink bűneiből, szabadulásunk a környezeti tényezőkből, a traumákból, és a halál átkából. Ne a saját bűntelenségünket bizonygassuk tahát, hanem lássuk be, hogy mindannyian Isten kegyelmére szorulunk jók és rosszak, gazdagok és szegények, jól neveltek és neveletlenek egyaránt.