Ezért így szól az én Uram, az Úr: Ahogy az erdő fái közé került szőlőtőke fáját tűzbe dobom, hogy az megeméssze, úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait. Ellenük fordítom arcomat. Tűzből kerültek ki, tűz emészti meg őket. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor ellenük fordítom arcomat. Pusztasággá teszem az országot, mivel hűtlenséget követtek el – így szól az én Uram, az Úr.

Ez 15,6-8

Ezékiel egy példázat formájában kapta az üzenetet Istentől, amit tovább kellett adnia. Az ószövetségben több helyen találkozunk olyan példázattal, amiben Izraelt Isten szőlőhöz hasonlítja, amit Ő ültetett el Kánaánban, és amit Ő gondoz, várva, hogy jó gyümölcsöket terem a számára. Azonban ezekben a példázatokban szomorúan olvashatjuk azt is, hogy Isten nem talál jó gyümölcsöt hiába ásta föl a földet, hiába tisztította ki a kövektől (Ézs 5,2), vagy pedig vadszőlő termet, az általa ültetett nemes szőlővessző. Itt Ezékiel üzenetében már nem is olvasunk gyümölcsről, csak a szőlőtőke fájáról, amiből nem lehet semmi hasznosat készíteni. A példázat után pedig nem egy erkölcsi tanítást olvashatunk, nem figyelmeztetésről hallunk, nem az igazsággal találhatjuk szembe magunkat, hogy milyenek is valójában, hanem az Úrnak, mint a történelem Urának ítélő cselekedetét hirdeti meg a próféta. Azt, hogy az eddigi cselekedeteiknek, bálványimádásuknak, az Istentől való elfordulásuknak lesz következménye, jön a következménye: „…tűz emészti meg őket.” (Ez 5, 7) Az ítéletnek pedig az a célja, hogy „…megtudják, hogy én vagyok az Úr…” (Ez 5,8)

Életünkben, az Istennel való kapcsolatunkban megvan az ideje az elültetésnek, megvan az ideje a metszésnek, az öntözésnek a teljeskörű gondozásnak és a növekedésnek is. Ezek azok az idők, amikor Isten kijelenti magát nekünk, engedi, hogy meglássuk keze nyomát, áldásokat ad, ajándékokkal ékesíti fel az életünket, mindent megad ahhoz, hogy növekedjünk, megerősödjünk hitünkben és megismerjük őt. Vajon ezeket az időket mi mire használjuk fel? Hogyan éljük meg? Az istenfélelem erősödik bennünk, a hálaadás lesz egyre nagyobb a szívünkben, az evangélium ereje indít el bennünket, hogy tovább adjuk a jóhírt? Vagy oltárokat építünk, és más isteneknek áldozunk? Nebukadneccárokkal kötünk szövetségeket és figyelmen kívül hagyjuk Isten felénk küldött szavát? Isten sokáig prófétái által figyelmeztette és megtérésre hívta népét, de nem hallották meg és nem tértek meg. Vajon te meghallod-e a feléd küldött megmentő üzenetet a golgotai kereszt áldozatában?

Imádság: „Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.”

RÉ -725.dicséret