„mihez hasonlítható az Isten országa, mihez hasonlítsam?”

A tavalyi év nagyon nehéz volt számomra, mert mindig csak a számokat néztem, na meg a statisztikánkat. Hányan voltak templomban, mennyien választották a református hitoktatást, hányan vannak a névjegyzékben. Egy-egy hétközi alkalomra, imaórára vagy bibliaórára hányan jönnek el. Mára már nyugodt szívvel kimondhatom, hogy Isten megtanította, hogy ne a számokat nézzem, ne a listákat bújjam, mert az Ő országa nem a számokban van. Csak mi, emberek, annyira végesen gondolkodunk, hogy az Ő egyházát, gyülekezetét, mondhatnám, hogy az Isten országát behatárolnánk számokkal papírokra vetve... Mi, emberek, szeretünk túlozni, szuperlatívuszokban beszélni, nagyzolni. Lehet, nekem is jobb lett volna, magamat nyugtatva. Vannak olyan körök, ahol ez kimondottan szokás, vagy már-már kötelező elem. Mindenki a szépet, a jót mondja és mutatja. Istennek erre nincs szüksége… Ő parányiból is tud óriást teremteni, és fordítva. Jézus itt két képpel él, a mustármag és a kovász metaforájával. Mindkettő kicsinek és jelentéktelennek tűnik, pedig óriási potenciál van bennük. A mustármag hiába az egyik legkisebb a magok közül, azt olvassuk, hogy fává tud nőni… a kovászt meg senkinek sem kell magyarázni: kenyér lesz belőle, ami táplál, éltet. S mindezekben rejlik az Isten országának titka, mert Istennek hatalma van semmiből jót teremteni, a kicsit is naggyá tenni. Az Ő jósága minden elvárást felül tud múlni, az Ő hűsége minden hűtlenség fölé tud kerekedni, az Ő örök mivoltja mindent meghalad, amit mi az időhöz kötünk. Szeretete végtelen. Amikor azt érzed, amit én a tavalyi évben, hogy amit teszel, az csak egy csepp a tengerben és teljesen jelentéktelen, akkor gyorsan hessegesd el ezt a gondolatot! Jusson eszedbe, hogy a mi hatalmas Istenünk a legkisebb magból is képes megteremteni egy hatalmas fát! Lehet egy kis mustármag csupán egy ölelés vagy egy jó szó. Lehet mustármag egy bizonyságtétel akár családtagnak vagy idegen embernek. A Te feladatod csak az, hogy VESS! Vesd az Ige magvait, a többit bízd a könyörülő Istenre, akinek minden a kezében van! S ez nekünk örök bátorítás, vigasztalás… örök reménységet ad. Adjunk hálát mindannyian, hogy nekünk ilyen hatalmas és szerető Istenünk van!

Imádság: „Te ismered legjobban szívünk vágyát és szándékát. Annyira vágyunk arra, hogy arassunk, hogy igazán megtapasztaljuk jelenlétedet életünkben, családunkban, közösségeinkben. Bízunk Igédben: Az Úr adja a növekedést!” Ámen