„de nem talált...” (6b)

Amikor a parókiára költöztünk, elhatároztam, hogy az építkezési törmelékek, a letaposott föld helyén majd egyszer, évek múlva gyümölcstermő bokrokat és fákat szeretnék látni. A mai napon, amikor már több év eltelt, úgy érzem, többé-kevésbé ez sikerült. Persze nem volt egyenes az út idáig. Ki gondolta volna, hogy olyan problémákat kell megoldanunk, hogy hogyan osszunk el két darab málnát három gyerek között, vagy éppen mit mondjunk, ha a leleményesebb gyermek hamarabb találja, majd pusztítja az epermezőt, mint a testvérei. Ennek az útnak igazán megvannak a maga szépségei. Egy biztos, hogy ha a hátsó kertünkbe megyek, olyan jó érzés, hogy gyümölcsöt találunk, még akkor is, ha nem annyit, hogy abból lekvárt lehessen főzni. Különleges éke a kertünknek a fügefánk. Még ma is eszembe jutott, amikor Zákeus vadfügefás akcióját tanultuk. Nyugalommal konstatáltam, hogy a miénk nem ez a vad fajta, hiszen pár év után már folyamatosan termi a gyümölcsöt, ami persze nagyon finom, és nem utolsósorban jut mindenkinek. Bevallom őszintén, nem voltak meg az alapismereteim fügetermesztésből. Tudta az olvasó, hogy folyton termő?! Igen, bizony. Ott van rajta az érett gyümölcs, de már az egészen kicsi is sejteti, hogy lesz utánpótlás. Nem tudtam, hogy ezek a fügefák ilyen csodálatosan tudnak működni. Nem is véletlen a példa, már egészen értem. Hogy a Vincellér és a Gazda is azt szeretné, hogy az életem ilyen csodálatosan működne? Hatalmas mennyei nyugalom, hogy a világteremtő Úr, a gondos Gazda féltő szeretetével még mindig ad időt, hogy csodálatosan működjek és gyümölcsöt teremjek. Elfelejtettem valakit a csodálatos fügetermési sztorimból... mennyire fontos, hogy van, aki öntözgesse, kapálgassa, dédelgesse- ahogy mondani szokta. A gyülekezetünkben szolgáló hölgy pontosan ezt végzi. Öntözgeti, kapálgatja, szeretgeti, hogy gyümölcsöt teremjen. Jézus Krisztus pontosan ezt teszi az életeddel: táplál, gondoz, visszametszi a vadhajtásokat, ha éppen arra van szükség. Egy biztos, hogy közbenjár az Atyánál, hogy még idő adasson a termésre. Milyen áldott idő ez! Ha nyáron hátramennék a kertbe és nem találnék fügét, csalódott lennék? Igen, nagyon. Megkérdezzem? Talál-e gyümölcsöt ott, a Te kertedben, a Te életedben?

Imádság: „Nem köszönjük meg elégszer, és nem dicsérünk eléggé azért a szeretetteljes kegyelemért, amivel felénk fordulsz, megváltó Istenünk. Érezzük a dédelgetést, kapálgatást, öntözgetést, mégsem fordult termővé az életünk. Csak egy gyümölcsöt keresel, és időt adsz, értünk könyörögsz. Segíts Urunk, hogy életünk folyton termő, gyümölcsöző lehessen a Te dicsőségedre! Ámen”