„Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk… És ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (36-40)

Ismert figyelmeztető sorai ezek Jézusnak, a szolgáihoz visszatérő úr példája, amikor arról beszél nekünk, hogy: legyetek készen! (40.v.) Ez az üzenet van Máté evangéliumában a tíz szűzről szóló példázatban is (Mt 25,1-13), de olvassuk Márk evangéliumában is, amikor az Emberfia visszajöveteléről szól. (Mk 13,35) „Vigyázzatok!” – teszi hozzá az intő szót a másik két evangélium. Az alapüzenet szerint bármikor visszajöhet az Úr, és nem mindegy, hogy miként talál bennünket, abban-e, amit ránkbízott, vagy nem abban. Nyilván az az értelmezés, az a gondolat is releváns itt, hogy ez a bármikor arra is vonatkozik, „ha bevégzem életem és lezárul már szemem.” (757. dics.) Így vagy úgy, de elkerülhetetlen a találkozás. Miután már nincs „kérek még egy lehetőséget”.

Mivel nem tudjuk, hogy mikor jön el ez az életünkben, Krisztus által minden pillanatban számonkérhetőek vagyunk. A megéltben is, és az elmulasztottban is. A várakozás (élet) minden pillanatában tudnunk kellene azt mondani: „Uram, íme azt teszem, azt tettem, amit kértél.” Nem csak a találkozás idején, hanem mindig. Ezért szól a „legyetek készen”, mert nem tudjátok, melyik órában jön el.

Nem tudjuk, mégis sokszor arra számítunk, abban reménykedünk, hogy mindez odébb van. Van még időm addig a pillanatig, ez még belefér. Ismerős a „majd holnaptól” gondolkodás. A másik veszély pedig a szakaszolás, amikor úgy élünk, mintha lenne olyan szürke zónája, olyan szakasza, szegmense az életünknek, amikor nem érvényes a pillanat számonkérhetősége.

Olvasva az igét számomra épp erről üzen most ez a mondat, „ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg…” (38.v.) Ez az az időszak, amikor nem várja az ember, ez nem a készenlét időszaka, ilyenkor aludni kell. Olyan napszak ez, ami felmentést ad a számonkérhetőség alól. Jézus azt mondja egyértelműen: nincs szürke zóna!

Hányszor és hányszor történik meg pedig, hogy úgy teszünk, úgy beszélünk, úgy gondolkodunk, mintha ezzel most nem kellene elszámolnunk. Tudom, hogy nem helyes, de ez a pillanat még belefér, alapjában jó keresztyén vagyok, a „jócselekedeteim” majd kompenzálják. Mennyi rombolást tud végezni a vélt szürke zóna. Mert nem csak arra az időszakra van hatása, amikor megtörténik.

A „legyetek készen” állapotához a bűnbánat és a megélt hit nyomán juthatunk el. Amíg időnk van. A Krisztussal való, életet és gondolkodást átformáló (metanoia) találkozás nélkül alkalmatlanok vagyunk a készenlétre, arra, hogy bármelyik pillanatban, az örök élet reménységével, azt tudjuk mondani: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Ehhez már itt Krisztusban kell élni. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17)

Uram!

Előtted telik az életem. Minden pillanata. Elédhozom. Láttad mindet.

Könyörgöm, bocsáss meg azokért, amikor nem érdekelt, hogy látod!

Erősíts a hitben, az új életben való járásban!

„Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram,

Mindörökké boldogan.” (453.dics.) Ámen