” …mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.
… Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?...”

Ennek a perikópának a felirata: a bolond gazdag. A kulcsmondat számomra az, amikor Jézus azt mondja: „életét akkor sem a vagyona tartja meg”. (15.v.) Két világ találkozása ez, ma sincs másképp. Az egyikben a vagyon, a pénz biztonsága és lehetőségei uralkodnak, a másikban a hit, az Isten kezében lévő, megváltott élet az irányító elv. Igénkben bolond az, akinek a vagyon életének alapja (20.v.), a világnak pedig bolond az, aki a Krisztus keresztjét hirdeti (1Kor 1,18). Így vagy úgy, de valaki bolond...

Az egyik ember a pillanatot szeretné megragadni (19.v.), ne legyen annak anyagi akadálya, hogy, amitől örömöt vár, élvet, azt meg tudja élni, meg tudja valósítani. Carpe diem! A másik ember számára az élet Krisztusban van. Hálás az áldásért, imádkozik hitért, erőért, nem a mának akar élni, hanem ma is, az örök élet reménysége alatt. Jézus világosan tanítja, hogy „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24)

Számomra a legfélelmetesebb, amikor ez a kettő keveredik. Amikor az egyik Isten gondviselő szeretetét vagyonán, egzisztenciális biztonságán méri meg. „Lám, csak jó az Isten, jót ád…” Meg zeng, hogy „Drága Isten szépen kérlek aranyeső hulljon nékem… aranyeső a szép kis házra, aranyeső a családomra…”. A „jóisten” hívők, akiktől nem nagyon hallani olyat, hogy a „jóisten” most próbát tett rám.

A másik félelmetes pedig az, amikor „szent köntösbe” öltöztetjük a javak áramlását, amikor a cél szentesíti az eszközt és az utat, amikor elveszítve empátiát és megértést a kicsik, elesettek és gyengébbek felé, megszerettük az elért anyagi biztonságot, mint „minket megillető” fundamentumot. Senki sem szolgálhat két úrnak…

A bolond gazdag példázatának egyik legfontosabb kérdése, hogy mi lesz, amikor véget ér a ma? Mert véget ér. Mi tart meg akkor? A vagyon nem – mondja Jézus. A bolond gazdag világában a ma a teljesség, a cél és a vég. Ismétlődjön végtelenszer! – így gondol rá. De nem fog.

Jézusnál a „ma” a kezdet. Lehetőség megismerni Őt, megtérni Hozzá, elfogadni a bűnbocsánat és üdvösség ajándékát. Az Ő örök életre hívó szavát. Újjászületni a halálból az életre. Hallani azt a szót, amit a gazdag vámszedő, Zákeus hallhatott: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” (Lk 19,9)

Uram!

Add, hogy egyedül Neked szolgáljak! Köszönöm kegyelmed ajándékait! Tedd legnagyobb ajándékká számomra a Téged és felebarátaimat szolgáló életet! Legyen hitből reményem, énekem és imádságom: „Nálad hogy üdvömet meglássam én.” (728. dics.) Ámen