Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal… De jaj nektek, farizeusok, mert… Jaj nektek is, törvénytudók, mert …” (37-54)

A mai igeszakaszunkban többször is találkozunk a „jaj”-formulával. A Szentírásban ez azoknak szól, akik nem az Úr akaratát követik, hanem életvitelükkel, cselekedeteikkel, önző gondolkodásukkal ítéletet vontak magukra. Az Ószövetségben Ézsaiás könyvében (5. rész) vagy Habakuknál (2.rész) is olvashatunk ilyenekről.

Jézus szavait nézve elmondhatjuk, hogy döntően azoknak vannak címezve ezek az ítéletet mondó szavak, „jaj”-ok, akiktől különösen is elvárható lenne Isten akaratának megértése és követése, akik ebben a szerepben tetszelegnek is, de mégsem ezen az úton járnak. Ezekkel a szavakkal fordul az Úr olyan városokhoz (Korazin, Bétsaida, Kapernaum), ahol nem fogadták az evangéliumot a választott nép tagjai, bezzeg pogány vidékek városai már megtértek volna (Lk 10,12-15). Így szól Júdáshoz, aki egy volt a tizenkettő közül, mégis elárulta őt (Mk 14,21).

Ám legtöbbször a farizeusok, írástudók, törvénytudók felé hangzik el. Ítélet van azokon, akik kegyességben, a kegyesség cselekedeteiben az elsők, legalábbis így tekintenek önmagukra, így tekintenek rájuk mások, de a látszat mögött más a valóság. (39.v.) Jézus ezt a magatartást, ezt a gondolkodásmódot leplezi le ítéletes szavaival.

A protokoll, az előírások szépen működnek (37. v.), meghívják Jézust, mint tanítót, vendégül látják, gondolom volt mosoly, és szíves invitálás, de a felszín mögött már rögtön előbukkan a számonkérésük (38.v.), az ítélkező szándékuk. (53-54. v.) Ők a profik, a jó helyen lévők, a hiteles mérték az ő mérlegük.

Jézus azt mondja: nem! Jaj nektek! – és rájuk olvassa mindazt, amiben az ő mérlegén – az egyetlen hiteles mérlegen – megmérettek és könnyűnek találtattak. Képmutatóak, a felszín, a külső a fontos, a belső, a lényeg pedig siralmas. Saját anyagi jólétük a fontos, az eszközökben nem válogatnak. (39.v.) A tizedük (adakozásuk), a kirakatuk rendben van, de igazságtalanok és szeretetlenek. (42.v.) Ezzel pedig azoknak is kárt okoznak, akik rájuk vannak bízva, akik az ő példájukon, útmutatásaikon át szeretnék követni az Urat. (44. és 52.v.)

Ez a felelősség rajtunk is számonkérhető. Családunkban, gyülekezetünkben, egyházunkban. Az ige megszólít. Életünk „farizeusságaira” is rávilágít. Érdemes volna ezeknek a krisztusi szavaknak, az üzenetnek a nyomán elkészíteni e bibliai versek mai parafrázisát. Ahol minden mondat úgy kezdődne, hogy: „Jaj nekem, mert...” vagy „Jaj nekünk, mert…”. Ha mi nem tudjuk kitölteni a pontozott részeket, majd kitölti Jézus.

Általa a „Jaj nekem, mert…”-ből és a „Jaj nekünk, mert…”-ből lehet bűnbocsánat, megtérés, üdvösség. Ez az evangélium, az örömhír. Ezért imádkozzunk! Nehogy a „Jaj nektek” legyen az, ami utoljára elhangzik életünk felett.

Úr Jézus!

Kérünk, hogy láttasd meg velünk mindazt, amivel célt tévesztettünk, amiben farizeusok vagyunk, amiben összekeverjük saját, önző akaratunkat a tiéddel. Amikor a mi érdekünk a széles úton vezet, főhelyeket és köszöntéseket gyűjtögetve, és nem vállaljuk hittel, szívvel a keskeny utat. A „Jaj nekem, mert…”-től vezess el kérlek a neked szentelt élet boldog valóságáig. Ámen