„Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (22-23)

Bibliaolvasóként nem gondolnánk arra, hogy keresztelő János kapja ezt az ószövetségi idézeteket egybefűző választ unokatestvérétől. Arra meg végképp nem számítunk, hogy a keresztelő megbotránkozhat valamiért. Pedig a szöveg erre utal. János megtérést hirdet és ítéletet és teljes lényével várja is ezt az isteni beavatkozást. De a Jézus tetteire utaló szavak nem egy szabadságot hozó királyra mutatnak, nem is a népet harcba vivő messiási főpap jelei. Ő nem az, akit János is várt. Jézus nem hozza el az ítéletet, a fák gyökerét nem metszi el és Róma hatalmát sem nem dönti meg. A börtönben senyvedő János csalódhatott benne. Az Ézsaiástól vett idézetek, amikkel visszaküldi a keresztelő híveit világosan mutatják, hogy egészen másképp értelmezi munkáját, mint Keresztelő János. A próféta szavainak hiányzik vagy a második vagy az első fele, mindegyikből az, ami Isten ítéletére vonatkozik. Úgy tűnik, hogy válogat az írás versei között, van, amit idéz, van, amit elhallgat, önkényesen elhagy belőle, ami már önmagában is megbotránkoztató. Ezzel az Írás fölé helyezi magát, mintegy tetszése szerint válogatva benne. Nem elég, hogy tettei nem büntetésről, hanem kegyelemről tesznek bizonyságot, de még a próféciákat is hiányosan értelmezi és vonatkoztatja magára.

Szándékosan ezzel mutatja ki, hogy nem a próféciák uralkodnak rajta, hanem ő az, aki eldönti mi és hogyan teljesedjen be abból, amit Ézsaiás hirdetett. Jánosnak és követőinek, a tanítványoknak és nekünk is meg kell értenünk, hogy az Övé a hatalom az Írás felett, Izráel és a Világ felett. Szuverén Úr, aki beteljesíti az ígéreteket, de úgy, hogy közben kitágítja azoknak a határait. Messze fölötte állt és fölötte áll az emberi elképzeléseknek és elvárásoknak. Nem ember és a fölötte ítélő Isten képét mutatja fel, hanem az emberért cselekvő, az embert szerető és számára kegyelmet és üdvöt adó mennyei atya arca rajzolódik ki cselekedeteiből. Lehetnek váradalmaink, elképzeléseink, ismerhetjük a próféciákat, de még jobb, ha tudjuk, Számára ma sincsenek korlátok.

Bocsásd meg Istenünk, hogy igen sokszor a saját helyzetünkhöz, vágyainkhoz akarunk szabni téged és a te tetteidet. Adj engedelmes szívet, hogy életünket, tetteinket, egész valónkat szabjuk Tehozzád.